Történet: Max elvesztette anyukáját egy autóbalesetben. A nő korábban szerepelt több filmben is, de mégis mindenki a Vérfürdő tábor című filmre emlékszik, ami egy olcsó slasher mozi volt, az első ebben a témában. A lánya bár nincs oda az ötletért, de egy barátja kedvéért úgy dönt hogy elmegy egy horrormaratonra és megnézi milyen volt az anyja a halála előtt. A film közben tűz üt ki és az egyetlen menekülési lehetőség ha a vásznon keresztül át vezet. Ám amikor a kis társaság felébred nem hisznek a szemüknek, bekerültek a filmbe. Eleinte nem akarják elhinni, de nincs választásuk, nem tudják elhagyni a tábor környékét és nincs menekvés az őrült Billy elől, aki mindenkit meg akar ölni. A megoldás, meg kell találni az utolsó lányt, aki a filmben legyőzte a gyilkost és vele maradni a végéig.
Megvalósítás: Kezdeném azzal, hogy a műfajbesorolás szerint ennek egy horror-vígjátéknak kellene lennie. A feltételes módot azért használtam, mert ezek egyikével sincsen még köszönő viszonyban sem. Nem titok, hogy egy Péntek 13 paródiával állunk szemben, erre rengeteg dolog utal és még talán vicces is lehetne pár dolog, de mégsem az. A karakterek nemhogy nem szerethetőek, a legtöbbjük szimplán idegesítő vagy csak zavaró. A mindentudó horrorszaki, akár csak a Sikolyban, itt is elmondja, hogy mi várható, ám a rajongása sok kínos pillanatot eredményez és igazából semmi haszna nincsen annak, hogy ő is bekerült a filmbe. A főszereplő lányka nyilvánvaló okokból meg akarja menteni anyucit a machete-s gyilkostól, ám a viselkedése nem egy aggódó leányt mintáz, hanem inkább úgy tűnik mintha szerelmes lenne belé, vagyis máshogy fogalmazva nem működik köztük a kémia. A baráti társaság egyetlen tagja, aki egész jól hozza a szerepét, az Nina Dobrev, aki elsőre ellenszenvesnek tűnhet ugyan, ám mégis képes józanul gondolkodni és még némi jellemfejlődést is tapasztalunk nála. A Vérfürdő tábor eredeti szereplőivel nincsen baj, teljesen úgy játszanak ahogy egy ilyen alkotásban kell, ami azt illeti elég jól lettek összehozva a sztereotip karaktereik. Ha valami, hát ez ad egy kis humorfaktort az amúgy rém unalmas cselekményhez.
Miért unalmas? Viccesnek ugyan nem vicces, de a para részek talán majd jók lesznek. Én is így gondoltam, de sajnos a forgatókönyv már nem. Volt benne pár ötletes megoldás, de mivel se nem ijesztő, se nem véres, így a korhatár besorolás is PG-13 lett, ami azért ennél a műfajnál elég lelombozó. Nem vártam akkora vérfürdőt, hogy a tv-ből is kifolyjon, de azért azt sem, hogy ennyire mellőzzék belőle a slasher részeket. Konkrétan a Sületlen paradicsom ijesztőbb és véresebb volt, ami aztán tényleg nem vette komolyan magát.
Felvetődik a kérdés, hogy ebben a produkcióban tényleg csak ennyi szufla van és nincs benne semmi ami kicsit is értékelhető lenne? Nos a válaszom erre annyi, hogy van két dolog, ami megmenti a Final Girls-t a totális bukástól. Az első a látvány. Egyszerűen fantasztikus hogy mit hoztak össze benne vizuálisan, teljesen adja a hangulatot a tábor, az erdő, a kihalt faház, az elhagyott épületek, vagy éppen misztikus időjárás. A végén egyszerűen élmény volt nézni a végső összecsapást, a háttérben a baljós viharfelhőkkel és a lézerfényekkel megvilágított égbolttal. A másik pozitívum az a zene. És itt nem az amúgy zseniális betétdalválasztásra gondolok, hanem a szintis háttérzenére, amit Gregory James Jenkins komponált és valami elképesztő atmoszférát tudott teremteni vele. Lehet hallani hogy mennyire jól játszik a különböző klasszikus trancsírfilmek aláfestéseivel, ahogy összekeveri őket és egy olyan egyveleget alkot velük, ami bármelyik igazi retro horrorban megállná a helyét.
Összességében azonban azt kell mondanom hogy nekem nem jött be a The Final Girls. Sajnos nekem átlagon aluli volt és dühítő azt látni, hogy mennyi elpazarolt lehetőséget nem használtak ki benne és hogy akár mi lehetett volna belőle. Ebben a témában inkább a Trancsírákat ajánlom az ezerszer jobb.
Ennyi.
