Albert és Allen Hughes már a Pokolból (From Hell) című filmükkel is bizonyították, hogy szeretik az egyéni látásmódú és egyedi vizualizációjú filmeket. Ezúttal az író által kitalált világot egy olyan operatőrre bízták, aki már szinte legendának számít, ő volt Don Burgess, akitől legközelebb a Priest filmet várom nagyon. És egyszerűen lehengerlő munkát végzett, ha nem lett volna egy csepp akció sem a közel két óra játékidő alatt, akkor sem zavart volna, mert olyan hihetőre festette a jövőképet, annyira lepusztult és kies volt minden, hogy vérbeli poszt-apokaliptikus hangulatot árasztott magából. Az Eli könyvét - függetlenül minden színészi játéktól - a hangulat és az atmoszféra viszi el, önmagában annyi ereje van, hogy a történések és a cselekmény már szinte másodlagos funkciót töltenek be.

A képi világot az érzelmekkel, a magány érzésével, a kilátástalan életúttal, a zene köti össze, az adja meg azt a pluszt amitől tényleg annyira beleéljük magunkat. Atticus Ross , Leopold Ross, és Claudia Sarne hárman komponálták meg ezt a dallamegyüttest, amit nem is lehet nagyon zenének hívni, inkább összefüggő hangok sokasága némi ritmussal, ami jó választás volt ebben az esetben és kimondottan élvezhetően hat, még külön is - amolyan kikapcsoló zenének pazar.

A színészeket gondosan válogatták össze, Denzel Washington igazi badass csávó, aki szüntelenül bandukol miközben azt a helyet keresi nyugaton, amiről nem tudja még hogy hol van, fegyverekkel felszerelkezve nem fél senkitől és nem is bízik senkiben, nem avatkozik mások dolgába, neki csak az a fontos hogy a könyvet megvédje. Szerintem nagyszerűen alakítja a főhőst. Gary Oldman az előzetesekkel ellentétben, bár kap több jelenetet is, háttérbe szorul, és nem is tud igazán kibontakozni, annak ellenére, hogy ő a város egyedura és irányítója és mindenáron kell neki a könyv. Mila Kunis szintén hozta a kötelezőt, de nekem nem lett volna hiányérzetem nélküle, néhol okozott kellemes perceket. Ray Stevenson mint a Carnegie legjobb embere, felemás érzéseket keltett bennem,  hűvös és kegyetlen, mégis szimpatikus figura volt, egy üde színfoltja a filmnek. Jennifer Beals minden törekvése ellenére felejtehető maradt.  Volt még a Michael Gambon - Frances de la Tour házaspár, rajtuk kívül mindenki vagy martalóc volt és hullaként végezte, vagy egyszerű városlakók, utazók.

A történet egészen addig érdekes volt, amíg meg nem tudtam, hogy milyen könyvről volt szó, onnantól átment középszerbe az egész, de még így is tudott több meglepetéssel szolgálni, így ha választanom kéne azt mondanám, hogy elsőre szokványosan hathat, de valamilyen szinten mégis különleges. A filmtörténet hasonló alkotásaihoz mérve egy kiemelkedő darab, ott a helye a Puszta Acél, a Mad Max filmek, az Út és más jobb poszt apokaliptikus filmfeldolgozás mellett. Sokan mondták, hogy unalmas, vontatott, túl sok lassulós-gyaloglós jelenet van benne, de ebben a műfajban az akció nem is annyira lényeges elem, ami fontos a világ hiteles bemutatása, ami szerintem itt maradéktalanul sikerült is.

Csak ajánlani tudom, de csak a stílus kedvelőinek, aki pörgős cselekményvezetést akar, az ne nézze meg.

Ennyi.