Ha arról van szó, hogy kedvelem-e Adam Sandler munkásságát, akkor nem tudok határozott választ adni. Tény, hogy sok filmje nem tetszik, de ugyanakkor az is az, hogy dacára annak, hogy egyes alkotásai minőség tekintetében valahol mélyen a föld alatt vannak, akadnak nem csak egyszerűen fogyasztható, de minőségi darabjai is a repertoárjának. Na ez most nem olyan volt.

Kezdjük azzal, hogy az alapfelállás nekem a Vizesnyolcast juttatta eszembe. Benne van a gügyögés, az anyukám a mindenem, a szekálás és a nagy szerelem, ami sok-sok-sok-sok éve tart már és ami eddig beteljesületlen, épp csak a karakterek nevei mások és az amerikai futballt lecserélték a Halloween-i környezetre. De az a bugyuta humor abban a filmben működött és bármilyen tahó is volt néhol, nem volt undorító legalább. Eleve nem szeretem az altesti poénokra kihegyezett vígjátékokat, mert ez a fajta megúszós viccelődés számomra csöppet sem vicces és ami a fő, nem helyettesítheti a történetbeli hiányosságokat. Ilyenek a gyengén megírt karakterek, a pocsék szövegek és a szintén gyenge rendezés többnyire. És ezekkel itt nagyon is baj volt.

A film kezdetekor még reménykedtem, az előzetes alapján nézhetőnek tűnt, de nagyobbat nem is tévedhettem volna. Az első fél órában volt hányás, pisi-foltos lepedő és fingás is - direkt nem szépen fogalmaztam. Ekkor már biztos voltam benne, hogy a humorfaktor nagyon alacsony lesz, de nem hittem volna, hogy emellett még buta is lesz. Hubienak nem csak a beszéde volt zavaró, azon még túltettem volna magam, a gond a borzasztó szövegeivel és magával az emberrel volt. Most, hogy Sandler direkt ripacskodott-e ennyire, hogy bosszút álljon azért, hogy az Akadémia nem díjazta a teljesítményét a Csiszolatlan gyémánt kapcsán, azt nem tudom, dehogy egyszerűen fárasztó volt nézni őt az tuti. Ehhez jött az iszonyat gyenge történet. Te jó ég, az egyetlen ami valamilyen szinten még menthette volna a filmet olyan szinten rossz volt, hogy a végén már szabályosan dühös voltam az egész produkcióra és mindenkire aki benne volt. Nem vártam sokat, de iszonyat módon csalódtam így is, pedig szinte minden Happy Madison filmet láttam eddig. Készült már ezzel a gárdával bőven nézhető mozi is, de ez a Jack és Jill-t, meg az Apa ég-et idézte fel nekem sok más mellett.

Egy horroros beütésű filmnél, jó ha van szörny, de itt maga a film volt a szörny, ami nem megeszi, hanem lehányja a nézőjét és még jól ki is neveti, amiért volt olyan hülye, hogy megnézte azt. Nekem lassú volt, unalmas és vontatott.

Ennyi.