Aki ismer az tudja, hogy nagyon szeretem Dwayne Johnson munkásságát, vannak közte gyengébb darabok, de mindegyik egy célt szolgál, a szórakoztatást. És szórakoztat is. Nem kivétel ez alól a Jumanji harmadik felvonása sem - nem veszem ide a Zathurát, mert semmi köze hozzá.

A kilencvenes évek családi kalandfilmes vonalát kissé átdolgozva, több poénnal és egy fokkal könnyedebb stílusban, immár egy digitális játékban ragadva 2017-ben visszatért a mágikus társasjáték és nem csak, hogy sikeresebb lett mint az elődje, de még folytatást is kapott, mindezt úgy, hogy tiszteletben tartották a 1995-ös változat alapjait és magát Robin Williams-et is. A sikert látva nem is volt kérdés, hogy folytatják majd, ráadásul ezzel a szereplő gárdával.

A Vár a dzsungel legnagyobb újítása az elődhöz képest, az a szereplők bemutatása volt. Pontosabban, hogy melyik szereplő, melyik szereplőt játszotta a játékban. Így válhatott lehetségessé, hogy egy instacelebnek készülő szőkeség egy kövér szakállas professzorban rekedt, ezzel sok önfeledt és mulatságos pillanatot okozva nekünk. De a többiek is éppoly ilyen vicces szituációba kerültek és ezzel igen csak feldobták a hangulatot. A filmet kicsik és nagyok is élvezhették, hiszen ha volt is benne erőszak, az annyira túlzóan, játékosan volt megoldva, hogy nem lehetett komolyan venni. A Következő szint a tipikus folytatások sorát erősíti, több karakter, több akció és sokkal több humor.

És ne feledkezzünk el a helyszínekről sem. Míg ezelőtt csak a dzsungelban barangolhattunk, most eljutunk a sivatagba és a havas hegységekbe is. A jól kidolgozott környezetnek hála egy percre sincs nyugta hőseinknek. Apropó hőseink. A hős kalandor és hű fegyverhordózója bőrébe most két papa, a kövér professzor bőrébe pedig Frigó kerül, ami poénbomba a javából. De akadnak új szereplők is, akiket nem mutatok be, mert pssszzt.... majd meglátjátok.

Az akció ha lehet még elborultabb lett, de most annyira sem izgulunk hőseinkért mint eddig, mert tudjuk, hogy hazajutnak, különben nem lenne következő rész. A színészekre továbbra sem lehet semmi panasz és külön öröm volt, hogy a két Danny (Danny DeVito és Danny Glover) is benne volt a filmben.  A cselekmény most összevisszább vonalat követ, mivel a két veterán nem érti az egészet, de nincs sem meglepetés, sem nagyobb izgalom, mivel kiszámítható a történet és annak a befejezése is. A stáblista előtt pedig tiszteletét teszi a belengetett 4.-ik epizód, amivel méltó lezárást kaphat ez a (kvadrológia/tetralógia igazából) trilógia.

Ha tetszett az előző rész, akkor ez is fog, jobb nem lett, inkább ugyanolyan. Hozzáadtak, de el is vettek belőle. Mindennel együtt egy végetlenül szórakoztató mozifilm, bárkinek ajánlható.

Ennyi.