A halálos iramban sorozat minden kétséget kizáróan egy masszív  franchise-á nötte ki magát, 2019-ig nyolc mozifilmmel, egy spinoffal és a jövőre érkező kilencedik epizóddal, valamint egy animációs sorozattal - nem beszélve a további tervekről. Senki még maguk a sorozat megálmodói sem reménykedtek ilyen magasságokról.

Az első rész egy kellemes után-érzete volt a Holtpont című filmnek, csak épp a szörfözést lecserélték autóversenyre. A filmet az akkori páros, a feltörekvőben lévő Paul Walker és az akkor már egyre népszerűbb Vin Diesel vitte el a hátán. A folytatásban kimaradt Diesel ugyan, de behozták a nagy dumás Tyrese Gibson-t, aki akkor még eléggé ismeretlen volt.  A film tipikus folytatás volt, több verseny, több akció, több humor, több hangulat. A kasszáknál ez is jól szerepelt, ezért jött a harmadik felvonás, egy merőben érdekes koncepcióval. A helyszínt, a verseny típusát, a színészeket és szinte mindent lecseréltek benne. Japán üdítő változatosság volt, de a 24 éves Lucas Black-et nagyon nem tudtam megbocsájtani a készítőknek (megpróbálták eladni mint középiskolás kisdiákot), azonban így is egy szórakoztató produkció volt és ami a lényeg, ezzel hozták be rendezőnek Justin Lin-t, aki új lendületet adott a már kifáradó szériának. És ezt a nézők a negyedik résznél meg is hálálták, a film nagyot szólt, ami főképpen az eredeti szereplők visszatérésének és az új kedvencek megjelenésének volt köszönhető. Innentől pedig nem volt megállás, a casting továbbra is követte a nézői és rajongói igényeket. Ennek megfelelően az akkor már elég nagy hírnévnek örvendő Dwayne "The Rock" Johnson is csatlakozott a csapathoz, egyelőre még ellenségként vadászva rájuk. A bevételi adatok alapján (durván a dupláját kaszálta az azelőttihez viszonyítva) elég biztos volt, hogy vissza fog még térni. A hatodik etap még nagyobbat robbantott, köszönhetően az egyre esztelenebb akcióknak és a szereplőknek, akik egyre csak gyarapodtak, ráadásul úgy, hogy még az ellenségeket is lehetett kedvelni. Ezzel a résszel Lin ki is szált és egyúttal az időrendbeli események is beérték a jelent, vagyis a negyedik résszel elkezdett múltbeli események elérték a Tokyoi hajsza történetvonalát, vagyis itt kellett elbúcsúzni végleg Sung Kang-tól. A hetedik felvonás az ő halálával veszi fel a vonalat és bár egy bosszúhadjárat lenne elvileg, más irányba vitték el a cselekményt. De még így is megkapjuk a Statham és Rock bunyót, ami az egyik legjobb jelenet az egész film során. A rendezői székben, a horrorfilmjeiről jól ismert James Wan foglalt helyet és a bevételi adatok most is magasabbak voltak az előzőeknél, ezúttal a milliárdos határt is játszva átugrották. Ám ennek a szomorú apropója, hogy még a forgatás vége előtt balesetben elhunyt Paul Walker, így ennek is köszönhető a hatalmas érdeklődés. Az ő megmaradt jeleneteit a testvérével vették fel. A franchise mottója az elejétől a család volt, annak a fontossága, szerepe és akár csak a filmbeli csapat, a színészek is szinte egy család lettek, így Paul halála mindenkit mélyen érintett, ezért a karakterétől igyekeztek méltóképpen búcsút venni, ami egész jól is sikerült. A nyolcadik résznél Want leváltotta a szintén rutinos F. Gary Gray és a főellenség is megváltozott. Először a sorozat történetében egy nő lett az antagonista, ráadásul nem is akárki, hanem Charlize Theron, aki az akciófilmek terén sincs elveszve. Bejött a kiberbűnözés és egy kis árulás is helyet kapott, ami csak egy újabb ürügy volt, hogy a család fontosságát hangsúlyozzák. Sajnos ekkorra a Szikla és Diesel csúnyán összeveszett, így nem volt már közös jelenetük és elvileg a kilencedik részben a pankrátor már nem is fog szerepelni - helyette egy másik lesz, John Cena. Azonban a készítőknek és a rajongóknak is tetszett a Rock-Statham dinamika és minden közös pillanatuk frenetikus volt, így rábólintottak a spinoffra.

Ennyit a történelemről. Még sok visszatérés és veszteség volt az évek alatt. Na de milyen lett a Hobbs&Shaw? Szerintem fantasztikus. Legalábbis a műfaján belül. Igazi bodymovie remek poénokkal és egy jól összerakott párossal. David Leitch filmjében az egész játékidő alatt egymást oltogatják mulatságosabbnál mulatságosabb kifejezésekkel. Ha negatívumot kellene felhoznom, akkor csak azt tudnám, hogy sajnos a végére beerőltetik a halálos iramban vonalat a kötelező gépjárműves akciózással, ami nem rossz, de egész addig jól elvoltam a sima Hobbs&Shaw hangulattal. A Shaw család egy újabb tagját ismerhetjük meg Vanessa Kirby személyében, aki nem csak a vonzalom tárgya lesz Hobbs számára - amúgy mekkora lenne ha a férfi beházasodna a Shaw családba később -, hanem egy igazán kemény kém is, akit nem kell félteni ha akcióra kerül a sor. De nem csak ez az újdonság, sokkal többet megtudhatunk Hobbsról is, hogyan lett az igazság kemény ökle és hogy honnan származik. Itt is tetten érhető a sorozatra jellemző családiasság, de talán még az elfogadható mértékben.  A főellenség most egy titokzatos szervezet, ami meg akarja menteni az emberiséget, illetve annak az elintéző embere, egy "fekete Superman", akit Idris Elba zseniálisan játszik, nem lehet nem kedvelni a karakterét.  A film több mint két órás, lesz akinek hosszúnak fog tűnni, nekem pont tetszett, hogy mindenre volt idő és egy percig nem éreztem vontatottnak az egészet. Számomra nem volt benne egy felesleges jelenet sem, mindig valami érdekességet tudhattam meg, amikor épp nem földrengető akciózás volt.

Mert az volt rendesen. A normál és CGI jelenetek keveredtek egymással, de jó arányban. A CGI nem volt zavaró, sőt nem volt feltűnő, a lehető legélethűbb ábrázolást használták. Tudtam, hogy az amit látok fizikailag lehetetlen - ami amúgy szinte az egész szériára jellemző - , mégis annyira valóságosnak látszott, hogy elhitette velem, ahogy a Szikla például Amerika kapitány módjára egy kézzel próbál megtartani egy helikoptert. Ilyen és ehhez hasonló jelenetekkel volt tele a film, de pont attól volt annyira jól megcsinálva, hogy nem is akarta komolyan venni magát, felvállalta, hogy az egész nem más, mint egy buta akciómozi, néhol akár képregényes elemekkel megtűzdelve. Volt jó pár kemény bunyó, volt lövöldözés, robbantás, autós üldözés, mindenféle és fajta jó. Elba motorja például már súrolta a Tranformers mozik határát, de ezt sem zavaróan. A rengeteg beszólás miatt nem éreztem sehol sem, hogy nyomasztó lenne, mert egy dologban kiválóan teljesít a film, szórakoztat. Meg merem kockáztatni, hogy most készült el a sorozat legjobb része, ami azért vicces, mert nem az élsodorbeli szereplőkkel lett leforgatva.  Alig várom, hogy ehhez is folytatás készüljön. Erre minden esély megvan, hiszen a kritikusoknál nem szerepelt rosszul és a bevételi adatok alapján a 200 millióból készült alkotás több mint 758 milliót harácsolt össze. Ugyan a közelébe sem ért a nyolcadik felvonásnak, de még így is bőven nyereséges lett.

A magam részéről én csak ajánlani tudom mindenkinek. Még azoknak is tetszhet, akinek a sorozat részei nem mind vagy egyáltalán nem jöttek be. Igazi szombat esti program az egész családnak.

Ennyi.