A 2004-es Hellboy az utóbbi évek egyik legjobb képregény adaptációja volt, sok izgalommal, humorral, Guillermo del Toro fantasztikus látványvilágával, szimpatikus és jó mellékszereplőkkel, valamint Ron Perlman-el, aki valósággal lubickolt a szerepben. A siker azonban anyagilag nem volt akkora, mégis 2008-ban elkészült hozzá a folytatás, ami méltó volt az elődjéhez és ami, egy igen jó kis trilógia lezárást vetített előre. De a stúdió számára ez sem volt annyira nyereséges. Ahhoz nem volt elég nekik, hogy a szereplők, a rendező és a rajongók nyomására elkészülhessen végre a harmadik rész, de ahhoz igen, hogy érthetetlen okból újrázzák a karakter kalandjait, ezúttal a feltörekvőben lévő David Harbour-al a főszerepben.

Még a színész nem is lett volna baj, ha jó történetet kap a film. De nem kapott, igazából majdhogynem az Utolsó Boszorkányvadászt másolták le, nagyon sok erőszakkal, vérrel és indokolatlanul sok káromkodással. Konkrétan Hellboy egy szerethető hősből egy tahó izomaggyá avanzsálódott. Ha véletlenül meghalt volna, nem is nagyon érdekelt volna, annyira nem volt szimpatikus. Nagyon nem jól álmodták meg a figurát most, pedig a képregény szerzője, Mike Mignola is aktívan kivette a részét a forgatásból.

A mostanában divatos sötétebb cselekményvezetés itt is visszaköszönt. Több volt a gyilok és a trancsír, mondjuk azt el kell ismerni, hogy ezeket a részeket jól kidolgozták, különösen a disznószörny öldökléseit és a végén a pokol eljövetelét, amiből azonban végülis nem lett semmi. Jó mutatott, de semmit sem tett hozzá a történethez, ami indokolná, mivel a végső boss fight-ot is pikk pakk lezavarták. A boszorkánykirálynő elég halovány volt, kicsit az volt az érzésem vele kapcsolatban, hogy csak azért írták meg, hogy Milla Jovovich-t még egy apokaliptikus moziba betehessék. A többi szereplő szintén felejhető, a jók és a rosszak is.  Egyiknek sincsen konkrét ráhatása a történetre, ha kimaradtak volna, nem sok minden változott volna. Jó egyet leszámítva, az igazi gonosz a filmben Baba Yaga volt és ő mozgatta a szálakat az utolsó pillanatíg, sőt még egy ütős folytatás lehetőségét is felvillantotta a végén.

És ha már róla beszélek, akkor nem mehetek amellett, hogy mennyire parásra sikerült a megalkotása. Látvány tekintetében a Hellboy nem marad el a műfaj többi művétől, csak sajnos az is igaz, hogy ez az egyetlen igazán pozitív dolog, ami jellemzi az egész művet. Ezen kívül nincs semmi, ami miatt legalább egyszer is érdemes lenne megnézni, ennél még a Setét Torony is mérföldekkel jobb film volt. A történet a végeletekig le van butítva, a szereplőket nem lehet kedvelni, a párbeszédeket inkább hagyjuk. A sztorit alapul véve, igen erős drámai hatást kellett volna kiváltania, de igazából csak annyit ért el, hogy sajnáltam minden egyes percet amit erre a produktumra pazaroltam. Anyagilag és kritikailag is hatalmas bukta lett és nem valószinű, hogy ezt így ebben a formában valaha is folytatnák, ami azért is kár mert Neil Marshall tehetséges rendező.  Most már nincs esély sem egy harmadik Perlman mozira, sem ennek egy második felvonására. Csak abban bízok, hogy nem lesz az ami a Pókember és a Fantasztikus négyes esetében.

Személyes véleményem szerint nem érte meg az a két óra, amit rááldoztam.

Ennyi.