Mindenki ismeri az 1992-es animációs klasszikust, mely a Walt Disney egyik legnagyobb és leghíresebb története volt annak idején. Jól mutatja a mese sikerét, hogy a mai napig töretlen népszerűségnek örvend, mind a fiatalok, mind az idősek körében. Ez többek között köszönhető volt a nagyszerű rajzolásnak, a fülbemászó dallamoknak, a kellemes betétdaloknak és nem utolsó sorban a kiválóan megírt karaktereknek. Többek között a produkció legnagyobb sztárjának, a dzsinnek akit eredeti nyelvén Robin Williams keltett életre parádésan. De nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy szintúgy zseniális volt a karakter magyar szinkronhangja, Mikó István és számomra a dalok is jobban tetszettek magyar hanggal, nem csak a szöveg, de a szinkron miatt is.

Amikor arról volt szó, hogy a Disney élőszereplős remake-jeinek esik áldozatul az Aladdin is, kissé féltem, hogy az elkészült produktum gyengébb lesz, mint a rajzolt eredetije. Ám Guy Ritchie neve már jobban felvillanyozott, ahogy az is, hogy a dzsinnt Will Smith fogja alakítani. Engem nem zavart ez a választás, hisz jól tudjuk, hogy Will éppoly remek drámákban, mint vígjátékokban. Az első előzetes láttán már fel voltam csigázva és vártam, hogy mi fog kisülni ebből.  Ám a moziban csalódás ért.

De nem fogom egyből leszúrni a filmet, először jöjjön ami tetszett benne.

A látvány az valami fergeteges, nem csak a CGI-re gondolok itt, sőt nem is arra, hanem a maszkmesterek, a díszlettervezők, koreográfusok, stb munkájára. Ez a rengeteg szín leginkább a Bollywood-i produkciókra emlékeztetett, ahogy a film hangulata is sok helyen. Gyönyörű táncokat láthattunk, megannyi színpompás díszlettel körítve, ami mégse fordult át giccsbe. A dalok és a zene is hozta az előd színvonalát, még úgyis, hogy volt benne extra dal, aminek a történet szempontjából meg is volt a szerepe. A forgatókönyv elég egyszerű, ám volt ahol nem félt változtatni az alapművön és belenyúlni olyan témákba, ami ma is aktuálisnak tud hatni.

Viszont itt kell megemlítenem, hogy a legnagyobb hibának én pont azt tartom, hogy ebből a moziból egy túl PC-zett sztorit kreáltak, aminek lehetett volna a címe akár, Jázmin - Egy szultána felemelkedése is. Igen, habár ez egy kitalált világ, a történelmi alapot  mindenki ismeri és egy olyan közegben, valamint egy olyan korban ahol a nőket elnyomták és nem tekintették egyenrangúnak, nem viselkedhetett volna úgy egy hercegnő, ahogy azt Jázmin tette. Ez a megkülönböztetett bánásmód sajnos ma is aktuális, de kérdem én, mi a fenének kell ezt beletenni a filmbe. Miért nem volt elég, hogy szerelemből akart házasodni, ahogy a rajzfilmben. Ezzel a gyerekek is inkább tudnak szimpatizálni, nem úgy egy politikai pályára ácsingózó lánnyal, aki a szultán helyét akarja átvenni. Ebből a gyerekek semmit sem értenek, de nem is kellene, mert ez a feminista és polkorrekt cselekmény, semmit nem tesz hozzá a történethez, hacsak nem annyit, hogy Aladdin mellékszereplővé silányul miatta, ami egy címszereplő esetén igen csak rossz hír.

A színészválasztás legnagyobb húzása maga Will Smith volt, aki viccesen és szórakoztatóan hozta a kedves és bohókás kékséget, aki ezúttal nem csak szabad akar lenni, hanem egyúttal emberré is szeretne válni, amely vágyával a néző is könnyebben tud azonosulni - bár a kigyúrt Dzsinit azért meg kell szokni. A szerelmespárra nem lehet panasz, jól hozzák amit kell. Ami viszont kissé dühítő, hogy egy olyan ikonikus gonoszt mint Jafar, egy ennyire semmitmondó és gyenge színészi játékkal - és sajnos színésszel - mutattak be. Valamint a poénok nagy részéért felelő Jágót is egy silány utánzatra cserélték, akinek szinte nincsenek is önálló gondolatai - egyetlen előny vele kapcsolatban, hogy a hangját továbbra is Kassai Károly adja.

Ha az összes negatívumot sorba veszem még akkor is az élőszereplős feldolgozás hangulatos és vicces. Hiába a sok átdolgozás, a fontos részek kihagyása, illetve átírása, a végén a nagy harc szinte teljes mellőzése és Guy Ritchie rendezői eszköztárának majdnem teljes hanyagolása, - kivéve a lassítást -  a néhol gyenge színészválasztás, a túlzott PC és a Speechless-es női hős a végére, ezekkel együtt is egy többször nézős darab lett belőle, ami bár meg sem közelíti az eredetijét, mégis szórakoztató a maga módján.

Ennyi.