A borzalmas magyar mellékcímválasztás ellenére, a film igenis fogyasztható, sőt szórakoztató. És ami a lényeg, nem csak a nőknek szól, hanem bárki élvezheti. A komikumot leszámítva nagyon aktuális témákkal foglalkozik, de csak a maga könnyed módján, hogy ne erőltesse rá a nézőre azt amire nincs szüksége.

A forgatókönyv ötletes és a cselekmény nagyon kellemesen csordogál, miközben fokozatosan adagolja a poénokat és a mondanivalót. A humor nagyon nagy szerepet játszik, nem obszcén, de nem is visszafogott. Olyan amilyet egy ilyen alkotás megkövetel magának.

A szereplők nagyon egyszerűek, viszont nagyon jól választották a színészeket hozzá. A párok minden esetben illenek egymáshoz és nem a kor miatt, hanem mert szépen egymásra hangolódnak. Diane Keaton olyan mint mindíg, már láttuk ilyennek és szeretjük is érte. Jane Fonda és Don Johnson iszonyatosan jók együtt. Ugyanígy Mary Steenburgen és Craig T. Nelson is. Valamiért nekem Andy Garcia sokkal inkább kitűnt a többiek közül, mint a végtelenül romantikus repülőgép pilóta és ő az aki megtanítja Diane Keaton-t, hogy még igenis él és lehet még boldog. És talán ő közvetíti legjobban azt az üzenetet, hogy nem csak a 20 éveseké a világ, sosem késő változni, stb, stb.

Nagyon bővebben nem lehet beszélni a Könyvklubról, mert a története rém egyszerű, kedvelhető karakterekkel és sok vicces jelenettel. Annak ellenére, hogy szerintem ezt a filmet azért csinálták meg, hogy növelje a szürke könyvek bevételét; igenis van létjogosultsága és akkor is működne, ha nem egy valóságos irodalmi mű lenne az alapja. Bárkinek érdemes megnéznie aki egy kicsit is kikapcsolna és szórakozna egy kellemeset.