A 47 méter mélyen nem volt kiemelkedő, de jó volt látni egy a műfajt megújítani akaró alkotást. A Meg nem akarja ezt tenni, hiszen megalodonos filmek szép számmal akadnak. Amit akar az egészen egyszerű dolog, ez pedig a szórakoztatás. Szórakoztatás úgy, hogy kielégíthesse a popcorn mozik, a tudományos mozik, és a tengeri mozik rajongóit. No nem maradéktalanul persze, hiszen a sci-fi vonal nem annyira erős és amúgy is csak sokan belekötnének, hogy ez meg az hogyan történhet meg.

A Meg-et az átlagból több dolog is kiemeli. Egyrészt nem csapnak bele rögtön a lecsóba, a cápatámadásokat egészen későn kezdik el bemutatni, addíg van egy tudományos felvezetés aminek hamar beszippant a hangulata. A víz alatti látvány csodálatos, az élővilág nagyon szépen fest, mind a tengerben, mind alatta. A CGI egyáltalán nem zavaró, szépen beépül a történetbe és a cápa is hitelesen néz ki annak ellenére, hogy valójában nem létezik.

Van egy könnyed drámai vonal is ami nem nyomasztó, de nem is túl légies. Vagyis szomorú pillanatok és események vannak, de nem kell attól félni, hogy ez árt az élménynek. Éppen ellenkezőleg, ez kell ahhoz, hogy vicesebb részek is helyet tudjanak kapni. És azokból van bőséggel, ami leginkább a karakterek személyiségére épít. Építeni pedíg lehet, Jonas egy iszákos keményfiú, aki folyton keményen néz mindenkire, a tipikus főhős egy ilyen produkcióban. Itt van a tudós hölgy, akitől szinte semmi tudományosat nem lehet látni, a kötelező felfalni való szereplők, akikről egyből látszik, hogy nem érik meg a stáblistát. A "kötelező fekete" sem hiányozhat, akinek mindenért nyavajognia kell és persze sokszor vízbe esnie - LL Cool Jay óta mindenki akar egy ilyen embert a cápás filmjébe. A romantikus szál egy ekkora költségvetésű produkciónál - legalábbis ebben a műfajban - engem meglepett, de csak örülni tudtam neki, mert nem hatott erőltetettnek. Volt egy családias jellege is a sztorinak, amitől csak még szimpatikusabb lett, a  sok kis apró élettörténet egy filmbe sűrítve, méghozzá egy hatalmas őskori cápával csak jó lehet igaz?

Nos nem , vagy inkább többségében nem szokott az lenni. De itt a cselekmény szépen épül fel, a főbb karakterek szépen vannak bemutatva és ami a lényeg, a színészeket is nagyon jól válogatták össze.  Jason Statham mindegy miben játszik én azt általában meg szoktam nézni. Itt pedíg nem egy szipla bunyozó és lövöldöző akciósztárt játszik, hanem egy inkább gondolkodó de azért bevállalós fickót, aki esendő és még romantikus is a maga módján. Bingbing Li a Kaptár - Megtorlás előtt csak wuxia filmekben tűnt fel, de szerencsére Hollywood is felfedezte magának, igaz egyelőre döcögős a karrierje. Stathammel jó párost alkottak, nagyon működött köztük a kéma ahogy mondani szokták. Cliff Curtis legjobb haver karaktere volt az egyik legszimpatikusabb. Ruby Rose nem nagyon bontakozott ki, nem is nagyon volt rá lehetősége. Page Kennedy pedig sem több sem kevesebb nem volt, mint a "kötelező fekete", ami rasszistán hangozhat, de tény, hogy Hollywoodban ez már megszokássá vált, amit egyébként ki is szoktak néha figurázni. Robert Taylor, Ólafur Darri Ólafsson, Jessica McNamee, Masi Oka és Rainn Wilson sem voltak a tipikus töltelék karakterek, mindegyiküknek megvolt a maga szerepe a történetben.

A forgatókönyv ötletes volt és a párbeszédeket is jól írták meg. A cselekmény izgalmas és fordulatos, kedvelhető résztvevőkkel, Harry Gregson-Williams erőteljes filmzenéjével és egy hatalmas őskövület cápával, aki szeret lufikat pukkantgatni, főleg ha vannak benne.

A Meg mindenképpen egy a jobbak közül, nagyon tudom ajánlani a megnézését.