Az édes pillanatok cuki ugyan, de akárcsak az édesség, úgy ez is nagy mennyiségben megárthat. Ezt leginkább a történetre értem, habár egy Hallmark filmről van szó, a lehető legsablonosabb sztorit sikerült megalkotni, a lehető legsablonosabb karakterekkel. Nincs baj vele, csak az ember ne számítson semmire és akkor nem fog is csalódni.

Én pont így tettem, de még így is volt pár olyan jelenet, olyan forgatókönyvi húzás, ami már nekem is sok volt. Csak poénból saccoltam meg, hogy ezzel és azzal mi fog történni és majdnem mind be is jött. Ezt az érzést sokszor átéltem már, nem volt benne semmi meglepő. A karakterek kiszámíthatóak, ellenben nincsen benne senki olyan, akit kimondottan utálni lehet, még a nagy főellenfél is annyira piperkőcen adja elő, hogy csak szeretni lehet.

Lauren Holly aranyos a kis esendő profizmusával, a folytonos izgulásával és nagyon egy hullámhosszon volt Costas Mandylor-ral. Kettejük játéka viszi el az egész filmet. Romantikus vígjáték ellenére, igazi poén csak elvétve akad benne. Az egészet masszív cukormáz lengi be, a humort leginkább az édes hangulat szolgáltatja. Ez arra nem elég, hogy hangosan felnevessünk, de amúgy aranyos. 

Egyszer meg lehet nézni, de van ebben a műfajban sokkal jobb is.