Bárki aki valaha látott vagy hallott a kultikus televizió sorozatról az tudja, hogy nem lehetett komolyan venni, ahogy fürdőruhás népek cápákkal, drogbárókkal, terroristákkal és egyéb ellenségekkel veszik fel a harcot. Mégis David Hasselhoff lett az egyik legnagyobb szexikon köszönhetően a piros nadrágos karakterének - és persze azért Michael Knight-ról se feledkezünk meg. 

A 2017-es mozifilm tisztában van vele, hogy az egész sztori egy vicc, épp ezért csavar egy kicsit a dolgon és inkább meglovagolja ezt a hullámot, vagyis büszként felvállalja minden hülyeségét. Idétlen és ezméletlenül humoros történetével, a béna de vicces karaktereivel és jó nagy adag poénnal próbálja elnyerni a néző kegyeit. S, hogy ez sikerül-e neki?

Szo-szo. Egyrészt tele van pakolva jobbnál jobb beszólásokkal, helyzetkomikummal és szereplővel. Másrészt sajnos a manapság divatos durvább poénok is helyet kaptak benne.

De kezdjük az elsővel. Dwayne Johnson és Zac Efron kettőse fantasztikusan összeillenek, nagyjából az egész film alatt oltogatják egymást. A Szikla folyamatosan valami popkultúrális utalással próbálja alázni az újoncot, amik egytől egyig igen szórakoztatóak és nem mellesleg mindet Efron találta ki. Van lehetőség a srácban, de itt jön elő a szerintem felesleges durvább poénkodás is, mint a hányás, vagy egyéb testnedvek. A csapat tagjai önmagukban kevésbé viccesek sajnos, de együtt bőven van bennük lehetőség, sőt igazából mindenkiben aki szerepel a filmben.  A sokszor felnőtt humor többnyire betalál és igen szórakoztató is. Ahogy maga az akció is annyira elrugaszkodik a valóságtól, hogy azt sem lehet komolyan venni csak hátradőlni és élvezni. 

A látvány szuper. A verekedések, a lövöldözések, üldözések, kigyulladt tenger alatti úszkálás, lassított felvételek egytől egyig pazarul fest, ami ebben a meseszép környezetben még üdítőbb hatást kelt. Habár vígjátékról beszélünk, az akció minden egyes elemét profin csinálták meg. Ezt leginkább Eric Steelberg operatőri és Seth Gordon rendezői munkájának köszönhetjük és ezt úgy mondom, hogy mindkettejüknek új volt ez a műfaj és ez a költségvetés is.

A hangulathoz nagyon hozzájárult a soundtrack. A betétdalok mind valamilyen modernebb tánczenéből vagy slágerből álltak és eléggé jól passzoltak a jelenetek alá. Ahogy Christopher Lennertz score-ja is, ami leginkább szimfonikus és elektromos zene keverékének mondható. Kiugarni nem fog vele, de ide jól illett ez a dallamvilág.

Eltekintve egy-két erősebb és kínosabb poéntól a Baywatch maximálisan szórakoztató lett, végig nevettem az egészet és mivel bejelentették a folytatást ugyanezzel a gárdával, valószínűleg azt is meg fogom nézni.

 Ennyi.