Ott kezdeném. hogy az esküvői torta szinte csak nagyon kicsi szerephez jut a filmben, inkább a francia elnevezés utal valamelyest a film hangulatára, a szerelt darab ugyan igen nyers forditása a piece montée-nek, de jobban leírja a család és a rokonság viszonyát.

Mint ilyenkor lenni szokott az ilyen jellegű produkcióknál, a család minden tagjának van valami kis titka. Ezek lehetnek olyanok amik botrányt okozhatnak, vagy olyanok amik egy jobb élet reményét hordozhatják magukban. Így vagy úgy, de nagy részben senki nem annak mutatja magát amilyen valójában, vagy nem azt mondja, amire vágyik valójában.

Aki hozzászokott az idétlen hollywoodi esküvős filmekhez, annak elsőre fura lehet a sok komoly téma amit feszeget a film. Nem térnék ki rá melyek ezek, de kivétel nélkül olyan dolgok, amik a mindennapok részeit képezik. Aki viszont szereti az europai, főként a francia alkotásokat, annak nem lesz meglepő a hangulat. Nem szabad egy hahotázós vígjátékra számítani , vannak ugyan benne jól elhelyezett poénok, ám a legtöbb vicces rész, a karakterekből és a helyzetkomikumból alakul ki. A hangsúly leginkább a szereplőkön van és az egymáshoz viszonyuló érzelmeiken, amiből azért bőven akad. Van itt féltékenység, gőg, megjátszás, irigység, önzés, rosszindulat, szerelem, szeretet, közöny és magány is.

Ezekhez az érzelmekhez remekül megírt karakterek tartoznak, no és a fantasztikus színészi játék ami ezt hitelessé teszi. A férj és feleség közti viszony a film előre haladtával válik egyre drámaibbá. A szörnyű anyós annyira kellemetlen, hogy nem nehéz megutálni, minden megjegyzése rosszmájú és bántó. A sógor igazi bunkó, akit jobban érdekel a vállalati autója mint a saját családja és aki a feleségét nem becsüli semmire. A család fekete báránya egy végtelenül kedves nő, akiben egy szemernyi rosszindulat sem lakozik és aki még tud meglepetést okozni. Előjön a régi szerelem is a volt barátnő képében és még sok igen jól bemuatatott szereplő.

A filmen meglátszik, hogy nem tipikus nyári sikerfilmnek szánták, ennek megfelelően kissé visszafogott és lassan hömpölyög. A legtöbb téma amit érint csak bemutató jeleggel kerül elő, nincs nagyon foglalkozva egyikkel sem bővebben. De ami azt illeti nem is kell, mert az esküvő és a mulatozás után mindenki hazatér és éli tovább az életét a többiektől függetlenül és ahogy a templom előtt el is hangzik, minek ez a felhajtás, amikor úgysem fognak többet találkozni egymással.

Az esküvői torta jó film, benne mindennel ami szórakoztat, ugyanakkor tanít is és az érzelmekre is jócskán hat. Denys Granier-Deferre leginkább tv-re szokott forgatni és ez egy kicsit meg is látszott, de talán pont ez volt az, ami miatt sokkal karakterközpontúbb lett a produkció és amiért talán sokkal szívhez szólóbb is szerintem. 

Ennyi.