A 47 méter mélyen igen érdekes film, valami újjal próbálkozik meg, ami a műfajt tekintve egyrészt bátor húzás, másrészről sok lehetőséget rejt magában. A sztori fővonala lényegében annyi, hogy a lányok miként akarják, illetve fogják túlélni az eseményeket. Csak a testük sérül, vagy a lelkük is, csak egyikük hal meg, vagy mindkettő, meghal-e egyáltalán valaki a filmben? Sok olyan kérdés, ami az állatos horrrorok alapjait szokta képezni.

A cápás produkciók királya ilyen távolból is az 1975-ös Jaws, ami ugye nem is volt horror, jól lehet voltak benne véres részek és egy-két merészebb jelenet is. Spielberg filmje mindent megváltoztatott és a mai napig rengeteg, a cápákat a gonoszként beállító alkotás született. Voltak jobbak is, roszabbak is.

Johannes Roberts rendező története klausztrofób hangulattal ötvözi a túlélő drámát, ami egy igen kellemes egyveleg. Ehhez párosul az egymásra utaltság, a magány és a végtelen sötétség ami körülveszi szereplőinket.  No és persze a cápák, amik ugyan csupán ösztöneiket követik. mégis pár csepp vér a vízben gyilkos szörnyeteggé változtatja őket. 

Ám a tenger legveszélyesebb ragadozói sem tudják feledtetni azt a sok unalmas pillanatot, amit generál ez az alíg másfél órás produktum. A kezdő képsoroktól odáig, hogy a lányok elmerültek a ketrecben, szinte minden értelmetlen és felesleges volt. A vízben felpörögnek a dolgok, az elmerülés ugyan izgalmas, de nincs az az épeszű ember, aki egy ilyen felszereltséggel bíró hajóval, illetve legénységgel ilyen kalandra vállalkozna. Értem én, hogy bulizni akarnak a lányok - illetve inkább csak az egyikük - , de ezeket az embereket egy napja ismerték meg és máris rájuk bízzák az életüket, ez elég nagy butaság.  Ez és sok más a forgatókönyv hibája sajnos, pedig az alapötlet jó lett volna.

A feszültség megteremtése érdekében, sokszor nem is látni a cápákat, mégis érezzük, hogy ott vannak. Ez az érzés végigkíséri a filmet, ami sokat dob az élményen. A készítők a 127 óra hangulatát próbálták egy sokkal frusztráltabb közegbe helyezni, ám amíg az szórakoztató és megindító - no meg kissé durva a végére -, addig itt a röpke játékidő ellenére is néhol vontatott hatást keltett. A csúcs, a hab a tortán a játékidő vége felé közeledve következik be, amikor is egy izgalmasabb és véresebb részt követően a cselekmény akkora bakot lő, hogy a befejezést teljesen ellehetetleníti. Komolyan mondom, hogy amikor láttam onnantól nem érdekelt semmi, onnantól a film teljesen semmilyenné vált számomra.

Ami azért is sajnálatos, mert a hanghatások nagyon jók voltak, az operatőr szintén jó munkát végzett, az egész látvány, a számítógépes animációval együtt is erősre sikeredett. Ezek, no meg tomandandy aláfestése mind hozzájárult a sokszor feszült légkör megteremtéséhez.

A 47 méter mélyen nem rossz film, de az élvezeti értékéből nagyon sokat levont a befejezés és a sok üresjárat. Moziban cápákkal találkozni csak nagyon ritkán lehet, legutóbb a Zátony majd ez következett és legközelebb pedig a MEG jön, szóval a műfaj talán kezd végre újra magára találni, ami egy Cápatornádó - és mások ugye  (ASYLUM és SYFY) - után igen csak üdítő érzés.

Ennyi