Skandináv krimikkel és thrillerekkel nem nagyon lehet hibázni, hiszen az alapanyag rendszerint egy könyv vagy egy híresebb író egyik története szokott lenni. Tomas Alfredson rendező már korábban is mozgott ezen a terepen, az Enged be!, valamint a Suszter, szabó, baka, kém is egyedi történettel és látásmóddal bemutatott film volt, most pedig Jo Nesbø könyvét forgatta le, akivel nem nagyon lehet mellé lőni. Ő ebben a műfajban igazi ász és eddig is mind a Fejvadászok, mind a Jackpot pörgős, izgalmas mozik voltak, így volt rendesen bizodalmam a Hóember felé, ami Harry Hole egyik kalandján alapult. 

Sajnos a film nem felelt meg sokak elvárásainak. Jómagam egy Hetedik jellegű produkcióban bíztam, és ahogy az előzetes tálalta a dolgokat, volt is rá okom. Ám az általános negatív reakciókkal ellentétben, én egyáltalán nem tudom azt mondani hogy rossz film volt, vagy hogy nem volt elég izgalmas. A műfaj szerelmeseként már a táj elvarázsolt engem, a maga rideg és kegyetlen világával. Ehhez hozzá jött egy szövevényes, több évet átölelő bűnügy, melyet már számtalanszor láthattunk korábban, igaz nem ebben a formában, de nincs új a nap alatt. A viszonylag kiszámítható cselekmény azért néhol tartogat meglepetéseket, hogy mégis emlékezetes tudjon maradni. És ami a lényeg a főszereplő az enyhén alkoholista, jobb napokat is látott nyomozó, karizmatikus és éles elméjű, amikor épp nem részegen alszik a szabadban valahol persze.  A gyilkosunk kiléte jóllehet nem egyértelmű felnőtt korában, de az első perctől fogva világos, hogy mindent a gyermekkori bántalmazás okozott, mint testben mind lélekben.

A filmhez fantasztikus színészgárdát sikerült megnyerni,  olyan nagy neveket mint Michael Fassbender, J.K. Simmons, Charlotte Gainsbourg, Rebecca Ferguson, Toby Jones, James D'Arcy és az eléggé megöregedett Val Kilmer többek között. A rendezést nem mondanám a legjobbnak, de Alfredson mentségére legyen mondva, hogy Martin Scorsese-t váltotta a rendezői székben és mikor elfoglalta a film már javában készült és a nagy rohanásban a forgatókönyv 10-15%-át le sem forgatták - az ő állítása szerint. 

Mindezek ellenére a Hóember hangulata kellően borús és ijesztő volt, a gyilkosságok és a véresebb részek pedig bármelyik horror filmbe bekerülhettek volna. Itt jegyezném meg, hogy a hazai korhatár besorolás szerint 16 éves kortól már meg lehet nézni, de véleményem szerint egy levágott fej premier plánba való mutatása már erősen 18-as korhatárba tartozik.

A thrilleres hangulathoz az is hozzájárult, hogy Marco Beltrami már nagy tapasztalattal bírt ebben a műfajban, így igen hatásos filmzenét sikerült komponálnia, amit akár a filmtől külön is el lehet hallgatni.

A Hóember nekem nem volt rossz film, adaptációként nem tudok véleményt nyilvánítani, hiszen a könyvet még nem olvastam, de a sok rossz kritika leginkább azt emelte ki, hogy a könyvet teljesen lebutították és azt vitték vászonra, így elképzelhetőnek tartom, hogy ebben az esetben én sem élveztem volna ennyire.

Ennyi.