Stephen Frears legújabb filmje ahogy a korábbiak, szintén egyedi és különleges történetet mutat be. Az azonos című könyv alapján készült produkció egy különleges barátságról szól. A királynő és tanítója története megható, kedves valamint meglepően vicces volt. Ugyan már az első pillanattól kezdve lehet sejteni, hogy mi fog történni, ahogy azt is, hogy a befejezés milyen lesz, de amíg eljutunk odáig, addig egy nagyon szellemes és kellemes filmet kapunk. 

A mindig csodálatos Judi Dench 83 évesen sokkal jobban lubickol a szerepben mint sok fiatalabb színész társa, minden egyes filmjében a maximálisat nyújtja. Az ilyen szerepekre szokás mondani hogy jutalomjáték, de az az igazság hogy ő mindig tökéletes alakítást szokott nyújtani és minden filmje jutalom nem csak magának, de a nézőnek is. Ali Fazal eddig számomra ismeretlen volt, de hiszem hogy ha ilyen marad és lehetőséget is fog kapni, akkor több nem indiai moziban tud majd brillírozni. Ahogy Adeel Akhtar is, aki a szkeptikus és negatív beszólásaival igencsak emelte a humorfaktort, de ugyanakkor képes volt komolyan egyszersmind drámaian is játszani ha kell. 

A látvány, a forgatókönyv, a színészek és Thomas Newman filmzenéje együttesen egy számomra ugyan nem felejthetetlen, de szórakoztató élményt nyújtott, ami miatt újra és újra előveszem majd a filmet és bátran ajánlom mindenkinek, aki kicsit kikapcsolna a rohanó hétköznapokból. Az az igazság, hogy annyira adja magát a történet és az előzetes, hogy ha az valakit meggyőz, akkor tudni fogja mire számítson 111 percen keresztül.

 Ennyi.