Kezdeném azzal, hogy sokan thrillernek titulálják a filmet, ami alapvető probléma, ahogy az is hogy az előzetesek egy pörgős, fordulatos filmet ígérnek. Ez pedig azért rossz reklám, mert még ha a nézőnek alap esetben tetszene is a film, így, hogy másra számít megeshet, hogy mégsem fog.

Thrillerként ugyan nem, de régi vágású krimiként igenis szórakoztató és hatásos a Wind River. A cselekmény maga nem bonyolult, adva van egy haláleset amit ki kell vizsgálni és ahol a nyomok  elég gyorsan elvezetnek bennünket a megoldásig, amit a készítők ügyesen oldottak meg. Egy kis dramaturgiai húzással megkeverték a történetet, hogy a befejezés egyrészt mozgalmasabb, másrészt pedig hatásosabb legyen. A történet magja ugyan nem túl erős, ám a karakterek és azok motivációi, viselkedése, annál inkább. A zöldfülű FBI ügynököt összepárosítani egy tapasztalt nyomolvasóval remek húzás, az pedig hogy a nyomolvasó hősünknek a múltjába belepillanthatunk és ezzel egyúttal azt is megértjük, hogy mit miért tesz és miért vilselkedik úgy ahogy.

A film központi mozgatórugója és legfontosabb része a szereplők közti kapcsolatok és azok dinamikája. Ehhez nagy mértékben hozzájárul a színészi játék, ami még a legkisebb szerepekben is zseniális lett, gondolom ez nagymértékben köszönhető Taylor Sheridan rendezői munkájának, volt kitől tanulnia, így hiába ez a második rendezése, egyszerűen kiváló munkát végzett, ugyanúgy a forgatókönyvvel is persze. 

De a színészekre visszatérve érdemes megemlítenem pár nevet. A főszereplők nevei nyilván nem meglepőek. Jeremy Renner számomra mindig tehetséges volt és bár szeretem az MCU beli filmjeit, szerintem sokkal több van benne és szerencsére ezt most maximálisan meg is mutatta nekünk. Ahogy Elizabeth Olsen is, akinek sajnos nem mindig jók az alakításai és ez nem feltétlenül az ő hibája, az MCU-ban nem volt annyira meggyőző számomra, a Godzillában pedig egyenesen rossz volt, ám itt és most mindent kihozott magából ami rejtve volt és továbbra is állítom, hogy egy jó rendező mellett ki tud bontakozni. James Jordan nevét meg fogom jegyezni, az ellenszenves és egyenesen gyűlölni való karaktere hihetetlenül hiteles és zavaró volt. Emellett volt meglepetés karakter, akit nem lepleznék le.

A látvány fantasztikus volt, a szinte kihalt, fagyos préri, a végtelen hómezők, hegyek, viharos utak, de még az ottani házak kívül és belül is nagyon hangulatosak voltak. Az egész film alatt az elszigeteltség érzését keltették az emberben. A magunkra utaltság és a minden napos túlélés helyszíne ez, ahol az ember vagy harcol önmagával és a vad, kiszámíthatatlan természettel, vagy egy perc alatt meg is halhat akár. Ehhez a kemény környezethez remekül illett Nick Cave és Warren Ellis zenéje.

A Gyilkos nyomon kiváló példája annak, hogy van még szufla Hollywoodban és nem csak a tucattermékeket gyártják. Nekem nagyon tetszett, tudom ajánlani ha egy kissé visszafogott de feszült és elgondolkodtató filmet keresne valaki.

Ennyi.