Lassan már csodaszámba megy ha egy Bruce Willis film mozikba kerül. Évente körülbelül három filmben szerepel átlagosan, ám ezek minősége finoman szólva sem elfogadható. Utoljára 2014-ben került a vászonra, a Sin City második részével, azóta DVD-re forgat sajnos, illetve inkább mellékszereplőként tűnik fel. Idén a Bosszúvágy remake-je kapcsán talán ez megváltozik, de majd meglátjuk.

Visszatérve a jelenlegi filmjére, szívesen mondanám hogy fantasztikus lett, vagy felejthetetlen, de sajnos nem tehetem. Ami viszont igaz rá, hogy másfél órán át kikapcsol és szórakoztat, amire rég nem volt példa. Ez köszönhető a viszonylag humoros forgatókönyvnek, amit az a Robb Cullen és Mark Cullen írt, akik a Két Kopper (Cop Out) zsaruvígjáték szkriptjéért is feleltek és bár abban több volt a kivetnivaló, ez elég viccesre sikeredett.

A történet az előzetesekkel ellentétben kicsit sem akciódús, és a kutya elrablása is közel a film felénél történik meg, addig pedig nézhetjük, hogyan birkózik meg magánnyomozónk a saját és barátai problémáival. Ha fel lehetne róni hibát, akkor az az lenne, hogy túl sok témával próbát foglalkozni és így eléggé halovány lett a végeredmény. Igen a humoron kívül szinte minden tekintetben gyenge alkotás lett, de a szereplők és a hangulat szerencsére megmenti.

A szereplők közül Thomas Middleditch igen csak kilógott, ami nem jó annak a fényében, hogy azért neki is volt fontosabb szerepe a cselekmény során. Bruce Willisnek jól áll az ökörködés, jó látni hogy nem mindig tökös kemény gyerek. John Goodman telitalálat csak kicsit elhanyagoltnak éreztem a karakterét, ahogy Famke Janssennak is. Jason Momoa király volt, nagyon jól állt neki a bandavezér keménykedő szerepe. 

Akárhogy is nézem a Volt egyszer egy Venice nem fogja megváltani a világot, főleg a béna befejezést látva, de szívesen megnéznék egy folytatást ebben a világban, mert azért 93 percen keresztül jókat lehetett nevetni rajta.

Ennyi.