A Universal szörnyfilmek egészen 1923-ig nyúlnak vissza, ekkor mutatták be ugyanis a The Hunchback of Notre Dame című produkciót. Ezután következett Dracula, Frankenstein, a Láthatatlan ember, az Operaház fantomja és társai és csak 1932-ben lett bemutatva a Boris Karloff féle múmia, mely sikerének köszönhetően sok folytatást, melléktörténetet és újrafeldolgozást élt meg.
A kilencvenes évek végén Stephen Sommers újra elhozta az eredeti történetet de kalandfilmes elemekkel, aminek akkora sikere lett, hogy jöttek a folytatások, ám hiába Brendan Fraser gyermeki természete és a sok akció, a harmadik rész nem aratott sikert sem a nézők, sem a kritikusok körében.
A Universal a Marvel sikerét látva úgy döntött, ő is univerzumot kezd építeni és ehhez elsőként reaktiválta az egyiptomi szörnyet, ezúttal azonban a címszereplő egy nő lett. Nem ez az egyetlen változás, visszatérve kicsit a régi hangulathoz, úgy gondolták kicsit ijesztőbbre veszik a figurát. Ez volt a terv, azonban a végeredmény kissé más lett. A félelmetes légkör megvan és nagyon jók a díszletek, de végső soron inkább egy akció-kalandfilm lett mint horror, annak ellenére hogy azért van benne bőven ijesztő rész is. Kicsit olyan mintha valahol félúton a készítők visszavettek volna a parából és inkább arra mentek volna rá, hogy mindenkinek tetsszen. De mindenkinek nem fog bejönni, ugyanis elég nagy a kavarodás a történetben, a dramaturgia nem a legjobb és a karaktereken is dolgozhattak volna még.
Én még ezzel együtt is azt mondom, hogy nem lett egy rossz film, hiszen minden megvan benne aminek lennie kell. Az akció nagyon rendben van, látszik hogy profik dolgoztak rajta, a lövöldözés, a robbanások és a különféle harcok mind jól mutatnak, talán csak a végső csatát húzhatták volna egy kicsit jobban el. A kalandfilmes jelleget végig érezni, de az ijesztgetés is remekül működik, volt pár pillanat ami elég hatásosra sikerült, de senki nem számítson sok vérre vagy hasonlóra, mivel csak 16-os karikát kapott a mozi. A humor éppúgy megtalálható mint a romantika, ám szerencsére egyiket sem viszik túlzásba, viszont a szerelmi szállal még lehetett volna dolgozni. A befejezés kiszámítható, de mivel ez az első a Dark Universal filmek sorában, így érthető hogy a folytatásokra gyúrnak. Pont ezért utalnak a többi szörnyre is, sőt egyel találkozni is lehetett. Volt egy jelenet is ami elvileg összekapcsolja a történetet a 1999-es változattal.
A szereplők közül hármat említenék meg. Tom Cruise-t megtenni főszereplőnek nagy ötlet volt - én amúgy is bírom a palit -, most is mindent bevállalt amit csak lehetett és az is jól állt neki amikor csak tehetetlenül pánikolt. Russel Crowe nekem telitalálat volt a kettős szerepben, de azért remélem hogy ő azért még jobban fog "változni" a későbbiekben. A múmiát alakító Sofia Boutella játéka valami elképesztő energiát sugároz, megtalálható benne a gonosz, de az esendő emberi lény is aki egyedül gyenge.
A látvány fantasztikus, a sivatagi látképek, a sötét és fenyegető erdei légkör, a katakombák, a zuhanó repülőgép belseje, a múmia sírja mind-mind csak hozzáadnak a hangulathoz. Ehhez jön hozzá a CGI, ami nem rossz, de azért jobb is lehetett volna. Ez a része egyébként az egész filmre igaz sajnos, de beinditónak ennyi is elég szerintem, a lényeg hogy el lett kezdve és egyre több nagyobb nevet emlegetnek ezzel kapcsolatban. Mindenesetre nekem ez is bőven az újranézhető kategória, izgalmas, vicces, látványos, magával ragadó a zenéje és a szereplők is jók.
Ennyi.
