1979-ben ismerték meg az emberek a Nostromo szállítóhajót és bár az évek alatt, több különböző helyszínen is tettek látogatást a filmkészítők, a hajó neve belevésődött a köztudatba, éppúgy mint a legénységéé. Az volt az az év amikor H. R. Giger lényei először kerültek vászonra - amiért Oscart is kapott - és amikor beindult a franchise. Mára az Alien már inkább egy külön brand, aki beül egy ilyen mozira leginkább sok erőszakra, ijesztgetésre és jó karakterekre számíthat. Az első rész nem volt tökéletes, de hangulatában máig egyedi és megismételhetetlen, próbálkozni persze lehet.
A nagyobb mindig jobb alapon az Aliens több áldozat, több Xenomorph alappal dolgozott és olyan jól, hogy máig az egyik legjobbnak tartják számon. 1992-ben a börtönbolygón és 1997-ben egy katonai űrállomáson játszódott a történet és lehet hogy nem lettek olyanok mint az elődeik, de azt el lehetett mondani róluk hogy egyedi nézőpontból próbálták megközelíteni a témát. Arról nem is beszélve hogy mindegyiken nagy rendezők dolgoztak - Az AVP filmeket most hagyjuk.
A Covenant a 2012-es Prometheus történetét viszi tovább és mivel nagyon sok panasz volt arra, hogy az nem alien film, itt már felbukkan az eredeti xenomorph is. Ridley Scott célja az volt hogy az igen megosztó előzmény után mindenkinek megfeleljen. Azoknak akik egy vérbeli horrort akartak és azoknak, akiknek tetszett az az elgondolkodtató feltételezés, hogy az emberiség. Damon Lindelofot annyian támadták a forgatókönyv miatt, hogy muszáj volt lecserélni és inkább a Skyfall írójára bízták a munkát, aki visszatért a gyökerekhez.
Adott egy kolonizálóhajó, egy rádiójel és egy idegen bolygó. A rutinosabb filmnézők ennyiből is rájönnek, hogy a leszálló egység tagjai nem járnak jól. A szereplők egymás után hullanak el, majd a történet egy bizonyos pontján összefonódik a Prometheussal és onnan ismét előzményként szuperál tovább, viszont most véresen komolyabban. A karakterek a szokásos sémát követik, még a kötelező Ripley helyettesítő is megvan, ahogy a poénkodó és az android is - itt megjegyezném hogy Michael Fassbender mindenkit lejátszott megint. Sokat nem kell várni a cselekménytől, rém egyszerű és kiszámítható, viszont hangulatos és izgalmas ahol annak kell lennie.
A hangulatot nagyban javítja az eredeti filmzenére hajazó dallamvilág. Jed Kurzel mindent elkövetett az élmény fokozása érdekében. A főtéma és a film közben felcsendülő ritmusok is a messzemenőkig beleillenének a Jerry Goldsmith komponálta első részbe.
Mindentől függetlenül az én véleményem az, hogy a Covenant nem egy rossz film. A lények rendben vannak, a halálozás megfelelő és nincs túl véresen ábrázolva, a sci-fi rész meggyőző és a szereplőkkel sincs baj. Ugyanakkor az is tény hogy lehetett volna jobb is, a kliséket elhagyhatták volna és kicsit több menekülős akció sem ártott volna.
Ennyi.
