A film közvetlenül a Fácángyilkosok után játszódik, ami azért is fontos, mert Carl kicsit sincs jól az ügy óta és az állapotán nem nagyon segít hogy újra kegyetlenséggel és tragédiával kell találkoznia. Ahogy az elöző két rész, úgy ez is egy szépen felépített krimi, a skandináv stílusra jellemző lassú tempóban csordogáló történettel, ami a végére durván bekeményít és az események is felpörögnek egészen a katartikus befejezésig, ami jól lehet nem egy Hollywoodi akció-orgia, de a természetességében és megjelenítésében is inkább valószerűbbnek hat, amitől még inkább nyugtalannak érezzük majd magunkat, mert ilyen emberek és ilyen esetek sajnos léteznek. És pontosan ezért ez egy elég nyomasztó hatást vált a nézőből, ami még a stáblista után sem ereszt, sőt napok múlva is ugyanúgy emlékszik rá az ember.

Ami miatt működött a film - akár csak az elődei - az a fantasztikus hangulat volt, ami nem kis mértékben köszönhető a még mindig remekül összejátszó zsarupárosnak, a szinte teljesen kiégett Carlnak, aki minden szörnyűség ellenére is képes újra talpra állni és Assadnak aki mindig lelket önt belé és ő az aki optimistábban fogja fel a dolgokat. Ráadásul most a cselekményt megszórták nem kis vallási és hitbeli kérdéssel, ami kiváló párbeszédeket eredményezett, nem csak a főszereplőinkkel , hanem még a gyilkossal kapcsolatban is. Lehet jönni azzal hogy a vakbuzgó hit hova vezet és egyéb előítéletek is képbe kerülnek, de végső soron egyértelmű választ nem kapunk, nem is kaphatunk mert ezekre sosem volt és sosem lesz egyszerű vagy kielégítő válasz. Ez a szál új színt vitt az eddig sima emberöléses esetekbe és még konfrontációt is előidézett főhőseink között ami szintén szép húzás és egyértelművé teszi a páros bonyolult de bizalmas kapcsolatát is.

A sztori tehát rendben van, ami nem csoda hiszen megint Jussi Adler-Olsen könyvéből dolgoztak a készítők.  Nagy szerencsére az utóbbi években kezdenek elszaporodni a skandináv krimik és nem csak odahaza, hanem külföldön is, így nálunk is moziba kerül egyik-másik. Zeneileg szintén nincs probléma, az aláfestés jól beépül a jelenetekbe, nem tűnik ki de a hangulatot nagy mértékben fokozza. A látvány még mindig gyönyörű, teljesen naturalista és letisztult, nincs benne semmi mű.

Ahogy a Nyomtalanul és a Fácángyilkosok, ez is nagyon jól el lett találva, sőt szerintem ez lett az eddigi legjobb rész.

Ennyi.