Minden ami film.

Aaand, Action!

Aaand, Action!

Függetlenség napja: Feltámadás (Independence Day - Resurgence)

2016. június 23. - mazur51

independence-day-2-poster

Hadd kezdjem azzal, hogy ez a film nem jó. Se sci-fi-ként, se katasztrófafilmént, sem pedig egyszerű látványfilmként. Logikai buktatók és hibák előfordultak ugyan az első részben is, de annak volt egy hangulata, jó karakterei és élvezetes cselekménye. Ez itt mind hányzott.

A történet húsz évvel később veszi fel a fonalat újra és valamiért az emberek azt hiszik, hogy ennyi idő alatt nem újítottak az idegenek semmit és pont ezért amikor minden terv dugába dől, csak pislognak mint hal a szatyorban, mígnem valakinek beugrik egy újabb világmegmentő terv. Emmerich az utóbbi időben saját filmjeit másolja újra és újra, az első áldozat a Függetlenség napja volt, hiszen ez nem folytatás hanem inkább egy újraforgatás, csak időbeli különbséggel. Mert bár úgy tünhet, ez nem egy új történet. Hiába az összes új ötlet és tudás, ha a forgatókönyv majdnem ugyanazt a sztorit szállította le. Sőt egészen odáig elmerészkedtek, hogy egyes beszólásokat és párbeszédeket majdnem szóról szóra átvettek a 1996-os változatból. Kiváncsi vagyok, hogy Dean Devlin-nek mennyi szerepe volt a mostani megírásában, szerintem nagyon kevés.

Mint említettem a karakterek egyáltalán nem lettek jól megírva, nem hiszem hogy a színészeken múlt volna hogy ennyire semmilyenek lettek, de ki tudja. Annyi biztos hogy az eredeti szereplőgárdából mindössze két főbb szereplő nem tért vissza. Az egyik, mint ahogy már sokan tudják Will Smith volt, aki annyival el volt intézve hogy egy tesztrepülésen életét vesztette. A rosszabb számomra az Margaret Colin hiánya volt, akinek jelentősége volt az első részben és most nem mondanak róla semmit. Sem hogy meghalt, sem hogy elhagyta a férjét, semmit. És ez igencsak bosszantó, főleg annak a fényében hogy annó David (Jeff Goldblum) még akkor is hordta a gyűrűjét amikor már évek óta külön voltak. Erre fel meg behoznak egy teljesen új romantikus szálat Charlotte Gainsbourg-al, amikek aztán tényleg semmi értelme nincsen. 

Ahogy annak sem, hogy a kissé habókos Dr. Okunról (Brent Spiner) - aki eléggé halott volt - most meg kiderül hogy csak kómában volt ennyi ideig és pont felébred mire megindul az új támadás. És hogy még jobb legyen, a politikai korrektség jegyében még meleget is csináltak belőle. Az ifjabb Hiller századost alakító Jessie T. Usher nyomába sem ér "apucinak", a játéka súlytalan és élettelen. A Whitmore elnök (Bill Pullman) lányával (Maika Monroe) kavaró ifjabb Thor (Liam Hemsworth) volt talán az egyik azok közül, akit sajnáltam volna ha meghal, de még neki sem sikerült élvezhetővé tenni a filmet. 

Az újabb nevek többségében elég laposak és nem élnek annyi ideig hogy érdemes legyen emlékezni rájuk, egy-két kívételtől eltekintve az sem tűnt volna fel, ha nem játszanak a folytatásban.

A sok rossz mellett, annyit érdemes megemlítenem hogy a látvánnyal semmi baj sem volt. A rombolás most is nagyon hatásos és jól néz ki. A földi és légiharcok egyaránt élvezetesek, a világosítás is jól meg volt oldva a "parásabbnak tervezett" részeknél. Az akció jó és van néhány közeli lövölde az űrlényekkel is, akik most is elég jól osztják a halált.

És itt a végén visszakanyarodnék a negatívumokhoz, ami a nyomasztó és túldramatizált filmzene. Roland bácsi három filmet készített David Arnold-al, ezek között ott volt az ID4 is persze. A Godzilla után összeállt az azóta is vele dolgozó Harald Kloser-al, aki eddig tudott egész jó aláfestéseket komponálni, de persze a közelében sem volt Arnoldnak és ez most látszott meg igazán. Az eredeti témákból semmit nem vett át zeneszerző, sőt olyannyira tragikus és drámai zenét csinált, hogy az sokat levon a film élvezhetőségéből. A hab a tortán pedig, hogy a stáblista alá bezzeg bevágták az eredeti zárótételt.

A rendező úr zsenija végleg kiapadhatott, a The Day After Tomorrow után egyetlen maradéktalanul szórakoztató produkciót sem készített. Az őskori kalandozás túl összecsapott volt, a családos apokalipszis kirándulás egy B kategóriás katasztrófamozi volt A kategóriás látványvilággal, a Shakespeare-es összeesküvés történet a kutyát sem érdekelte, az elnököt a Nike cípőjében maximum kiröhögte mindenki, az ezt követő meleglázadás pedig erőltetett volt és most ez a folytatás végleg bebizonyította, hogy kicsit pihennie kéne. Én ezek után nagyon félek hogy mit hoz ki a Csillagkapu rebootból.

Ennyi.

A bejegyzés trackback címe:

https://mazur51.blog.hu/api/trackback/id/tr7116243616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása