Kezdjük azzal, hogy a Hitman játékok rajongójaként már az első filmes próbálkozás sem jött át nekem, legalábbis mint Hitman film. Ellenben mezei akciófilmként megállta a helyét. Jó akciók, jó zenék, viszonylag jó karakterek és egy pörgős sztori jellemezte. De mindez nem volt elég ahhoz, hogy elég pénzt összeharácsoljon, arról nem is beszélve, hogy a rajongók egyenesen utálták. De semmi baj, rebootolták ezt is, ám ezúttal nem fogunk csalódni, legalábbis ezt ígérték a készítők.

Rossz hír, hazudtak. Ugyanis nem hogy nem lett jobb, hanem egyszerűen szólva szar lett. Nem tudom finomabban megfogalmazni, mert egy olyan selejtes produkciót forgattak ebből a masszív franchise-ból hogy minden rajongó felkiált fájdalmában, mikor megnézi. És nem csak a játék rajongóiról beszélek, hanem bárkiről aki filmkedvelőnek mondja magát.

A 47-es ügynök egy minőségileg irtó gyengén összerakott mozi, iszonyú unalmas, hiába van telepakolva lövöldözéssel, robbantással és verekedéssel, olyannyira rosszul van megkoreografálva az egész - ami főleg az elsőfilmes rendező hibája - hogy ásítani lehet közben. A színészválasztás sem sikerült megfelelően, Rupert Friend borzalmas a főhős szerepében, a kissé jobban kidolgozott női szereplő - Hannah Ware - története egy vicc, ahogyan maga az alakítása is. A nagy ellenfél pedig nem a főgonosz, a Szindikátus feje, hanem az egyik kisebb tagja, akit Zachary Quinto személyesít meg, sajnos nem túl hihetően. 

A lényeg annyi, hogy az első Hitman feldolgozás ehhez képest egy Oscar díjas mű, sem az átlagnézőnek sem a játék fanoknak nem ajánlott a megnézése. Ja és meg kell emlékeznem a hihetetlenül gagyi CGI-ről, ami még egy lapáttal rátesz erre a trágyahalomra.

Ennyi.