Történet: Clint első napját kezdi meg helyettesítő tanárként a Fort Chicken-i általános iskolában  Akkor még nem is sejthette, hogy milyen napja lesz. Kezdetnek belefut egy bunkó tesitanárba, aztán kénytelen szembesülni a mai fiatalok viselkedésével, akik nem csak a felnőtteket nem tisztelik, hanem még egymást sem. A helyettes iskolaigazgató a diri távollétében lehetetlen szabályokat vezetett be és ráadásként a tanári kar sem éppen normális emberekből áll. Még szerencse hogy összefut egyik volt osztálytársával, akibe anno bele volt habarodva, de persze ezzel sincsen kisegítve, hiszen az említett hölgy pasija éppen a bunkó tesitanár.

Ilyen reggel után már nem sok meglepetést tartogathat hősünknek a nap további része. Ám tévedett, mivel kapásból az első órán az egyik cuki kislány arcon harapja az egyik nem túl kedves diáktársát és ahogy az lenni szokott nem sokkal később kitör a zombijárvány.

Kidolgozás: A szokásos zombiklisék itt is megvannak, de csak nagyon elvétve. A vírus csak a gyerkőcökre hat, a csoszogás helyett itt inkább rohannak és még valamilyen szinten gondolkodni is tudnak, ami nem túl jó dolog hőseinkre nézve, de semmi baj mert a forgatókönyvnek hála nem nagyon történik velük semmi érdemleges a köztes időben. Leginkább futnak, elbújnak, menekülnek, elbújnak és megint menekülnek. A tényleges harc az életért leginkább a film vége felé jellemző. Mondhatnám azt is, hogy ahogy a főhős könyve, ez sem tartalmaz túl sok összeszedettséget és logikát, leginkább mindenhonnan próbál lopni egy kicsit, hogy ezt szándékosan csinálták-e ilyenre az nem világos, ami viszont igen az az, hogy a befejezés finoman szólva is el lett cseszve, mivel nincs rendesen befejezve.

A műfajára nézve horror-vígjátékként van nyilván tartva, ami nagyjából le is fedi a filmet, de csak felszínesen sajnos. A horror része szépen működik, csak nem hagyták rendesen kibontakozni. A mészárlás és a trancsír is szépen megállja a helyét, nem mutat kevesebbet annál mint ami kötelező, de sajnos többet sem. Az ijesztgetés mint olyan, eléggé mellékvágányra kerül és bár vannak pillanatok amikor lehet kicsit félni is, ezt elég hamar elintézik valami idétlen poénnal vagy beszólással.

És itt van leginkább elrontva a koncepció. Vígjátékként egyáltalán nem működik a film, ami elég baj, mert sok olyan szituáció volt, ahol el lehetett volna sütni egy-egy jobb szöveget, ám ehelyett leginkább valami erőltetett párbeszéd vagy nem odaillő viccelődés van. Ez azért is szomorú mert ha végignézünk a tanári karon sokkal többet is ki lehetett volna hozni a gárdából. Adott a "talán" szerelmi háromszög ami sehová sem vezet, a férfi aki nem tud rendesen beszélni és hangokat hall, amiről persze csak a vége felé derül ki hogy miért. Ott van a tesitanár aki tényleg bunkó kicsit és .... , ja nem igazából csak ennyi. Van egy idegroncs női tanár akiről nem tudunk meg semmit, egy férfi akiről már az első pillanatban kiderül hogy meleg, de mégis utalásokat tesznek rá, hátha a tapasztalt vagy éppen tapasztalatlan filmnéző olyan sötét lenne hogy nem jönne rá a film során. De van nekünk még egy kövér begombázó emberünk is aki egy kocsi üléséből szemléli a dolgokat és aki leginkább csak be van állva. És végül a japán gondnok, aki mint a többi sztereotip karakter, magán viseli a származására jellemző tulajdonságokat.

Az operatőr egy jó kis hentelős mozit akart, a forgatókönyvíró egy apokalipszis árnyékában játszódó szerelmi történetet, a rendező pedig egy családi filmet, legalábbis nekem ez jött le nekem ebből a katyvaszból. Nem mondom hogy rossz film, de azt sem hogy jó lett. Leginkább egy közepes produkcióként jellemezném, ami sokkal jobb is lehetett volna. Sajnálom mert én szeretni akartam, de úgy látszik hogy ő nem.

Ennyi.