Történet: Isten megteremtette a világot, benne minden élőlénnyel és végül vasárnap megpihent. Ám 15 évvel ezelőtt úgy döntött, hogy elhagyja az embereket és mivel az emberek leginkább az örök életre vágytak, ezután nem halt meg senki. Ha fizikailag valaki mégis meghalt volna, az néhány pillanattal később felébred halottként és úgy éli tovább az immár halálfélelem nélküli életét. Ám az emberek egy része nem örült ennek és egy idő után már a saját halálukat kívánták. Ekkor jelentek meg a Sírásók, akiket Isten azért küldött hogy örök nyugalomra helyezze a holtakat. Ai még gyerek ugyan, de mivel anyja Sírásó volt, így ő is örökölte tőle a képességet. Egy kis faluban nőtt fel, miközben a falusiak óvták őt. Egy nap azonban egy idegen jelenik meg, aki minden falusit "megöl" és miután Ai eltemeti az áldozatokat, úgy dönt hogy a magát Hampnie Hambart-nek nevező férfival tart.
Megvalósítás: Ez csak egy kis szelet a történetből és az igazi meglepetésekre sem kell sokat várni. Lesz belőlük egynéhány. Az igazi gond inkább csak az, hogy az érdekfeszítő és izgalmas részeket gyakran törik meg unalmas átmenetek amik miatt sajnos a sorozat veszít a lendületéből és mivel amúgy sem egy sebes animeről beszélünk, ez nem túl jó hír. Ahogy az sem, hogy az anime adaptációért a MADHOUSE felel, akik valljuk meg, nem egy felejthetetlen sorozattal/filmmel ajándékoztak meg minket és talán pontosan ezért van egyfajta elvárás a munkáikkal kapcsolatban. Szerencsére azonban itt ki is merül minden rossz élményem a produkciót illetően.
A karakterek szerethetőek és még ha Ai-on kívül mást nem is lehet annyira megismerni, akkor sincs velük gond. Nem azok a sablon szereplők, akikkel bármelyik hasonszőrű sorozatban találkozni lehet, de azért még sem annyira idegenek a néző számára. Különösen kedvelhető Yuri és Scar, valamint Alis (Alice) és Dee. Több emberrel is találkozhatunk a történet során, de egy-két kivételtől eltekintve nem annyira emlékezetesek, mint az említett ötös.
A grafika hűen tükrözi a 2013-as színvonalat. Csodálatosak a képek, a hátterek leginkább a festményekhez hasonlítanak és a karakterek ábrázolása is tetszetős. A fények játékánál gyakran érezni hogy sok helyen meleg színekkel próbálkoztak, amik főként a drámai részeknél lettek elég ütősek. Az akció jelenetek akármelyik robbantós-lövöldözős sorozatban megállták volna a helyüket, azért szerencsénkre ezt nem vitték túlzásba. A formákra nagyon ügyelve, mindkét nem megkapja magának kedvencét, hiszen bishik és bishoujo-k éppen annyira találhatóak itt. Ehhez igazodva a seiyuukat is szokás szerint profin választották ki. De ha már a hangoknál tartok, akkor nem mehetek el amellett hogy a Mizutani Hiromi által szerzett zenei aláfestés, nagyon sokat tesz hozzá az élvezhetőséghez.
A cselekményen kívül, tehát minden más több mint rendben van. Ha azt veszem, hogy az üresjáratokat kivéve mennyivel jobb lehetett volna, akkor egy 10 részben bőven el lehetett volna mesélni mindent, vagy ha tényleg be akarták volna mutatni az egész világot akkor egy 24 rész elég lett volna rá. A befejezés is olyan amilyen, nyitott kapuk továbbra is maradtak, de akár lezártnak is lehet nézni. Személy szerint nekem bejött a vége, mert ebben reménykedtem, de tény hogy sokkal mélyebb nyomot hagyott volna egy másfajta változat is. Végül is mindegy, úgy néz ki nem lesz folytatás, létezik még belőle egy special ami szerintem inkább egy recap epizódnak felel meg egy-két múlt béli cselekménnyel, de persze az lenne a jobb ha folytatódna az eredeti sztorivonal, hiszen még sok-sok minden nem lett bemutatva és akár sokkal drámaibbra is lehet venni a jövőben, mert az alapok megvannak hozzá.
MAL : 7 pont
