Ha azt olvasom egy Die Hard szerű thriller, akkor sok mindenre számítok, de arra nem hogy az egyetlen közös vonás a két alkotás között, az a fehér trikó. Hiába van benne akármennyi akciójelenet és még a párbeszédek is pörgősek, a legfontosabb dolgon elcsúsztak, ez pedig a forgatókönyv. Annyi logikátlan hülyeség van benne, hogy az önmagában képes lerontani a filmet. Idén ez a második elnökös, fehér-házas, túszmentős film. Érdekes hogy pont ez a verzió, amiben nagy nevek vannak mind a színészek, mind a készítők között, ez lett a gyengébb.  Nem mehetünk el a tény mellett, hogy Roland Emmerich az utóbbi időben nem képes valóban izgalmas és tartalmas filmet készíteni. A 2012 legnagyobb baja nem az volt, hogy a színészek nem voltak meggyőzőek, vagy a látvány lett volna gyenge, ott is a sztori volt a ludas. Emmerich mindig hitt az emberi jóságban, legalábbis a produkcióiban ezt sugallja, de amikor egy egész hajó legénysége és utasai életét képes kockára tenni, pár potyautasért a világvége árnyékában, az egy megbocsáthatatlan tett. Igaz hogy ez így lenne helyes és megható is akár, de ha valamit megtanultunk az idők során akkor az az, hogy a vezetők képesek feláldozni másokat azért hogy a többiek, vagy akár ők, élhessenek.  Ehhez hasonló momentum sajnos itt is akadt, az a bizonyos zászlós jelenet, amit sokan kritizáltak már. Az addig rendben van, hogy megidézték a Szikla legfontosabb jelenetét, de hogy a pilóták megtagadják a parancsot azért, mert egy kislány hősködik, az már durva.

A színészekkel mint mondtam semmi gond sem volt, pedig Channing Tatum nem éppen a szívem csücske, de itt nem zavart egyáltalán. Sőt a Jamie Foxx-al közösen alkotott párosa volt a legjobb dolog a műsoridő alatt. A két színész közti kémia remekül működött, kiegészítették egymást és az egymás felé dobott poénok is mindig célba találtak.  James Woods is egyike azon színészeknek, akiket egy idő után ismét felfedez Emmerich. Amikor megláttam egy dolog volt ami eszembe jutott, hogy mennyire megöregedett. A karaktere amúgy kellően eltalált volt, nem éreztem túlzásnak a tetteit, mivel érezni lehetett rajta hogy mindenre képes. Maggie Gyllenhaal próbálkozott némi drámázással a káosz közepette, de valahogy hiteltelen volt a játéka. Annál inkább volt jobb nála Richard Jenkins, aki mindig helyt áll és sosem okoz csalódást. Jason Clarke - akit amúgy a Zero Dark Thirty-ben ismertem meg - profi módon hozta a kegyetlen zsoldosfőnököt. Joey King bár még fiatal, van benne potenciál és ha továbbra is ilyen szinten játszik akkor nem kell aggódni a jövője miatt. Nicolas Wright-hoz sok vicces rész fűződött és bármilyen sablonos volt a személye, valahogy megmaradt a jelenléte a film után is. Az utolsó személyek akiket megemlítek az a Killick-et megszemélyesítő Kevin Rankin és a hackert játszó Jimmi Simpson, akik nélkül gyengébb lett volna az összhatás.

Mint mondtam az akciónak és a színészeknek semmi közük sincs a közepes végeredményhez. Ez egyes egyedül a harmatgyenge történet hibája. Míg a Támadás a Fehér Ház ellen-ben egy kisebb sereg kellett az épület elfoglalásához, itt néhány zsoldos elegendő volt hozzá és az ügynökök is olyan könnyen meghaltak, mintha nem is lettek volna, de ami a poén, hogy az épület előtt ott volt a milliónyi rendfenntartó szerv, akik kintről nézték végig az inváziót, na meg azt amikor elnöki limuzint két gépágyúval felszerelkezett terepjáró üldözte. Oké, hogy a bürokratikus szarkavarás miatt senki nem tudja ki az illetékes és a felelős személyek is folyton téves döntéseket hoznak, na de hogy az ország első számú embere kis híján meghal azért, mert a kerítésen kívül mindenki csak a szemét mereszti a bent történtekre, az már nekem is sok volt.

Ennyi.