Az utóbbi időben sajnos nagyon lecsökkent a sci-fik és még inkább a jó sci-fik száma. Nagy szerencsémre most egy újabb remek darabbal gyarapodhat a gyűjteményem, hiszen az akcióthriller megnevezés nem is állhatna messzebb az igazságtól. Persze van benne akció, de csak minimális számban, inkább csak azért tűnhet soknak, mert nagyon jó jeleneteknél lettek szétszórva, hogy aztán a sok-sok logikai levezetés és elmélet után Bruce Willis az arcunkba tolja a két gépfegyverét, melyekkel könyörtelenül lemészárol mindenkit, miközben a rendesen átmaszkírozott J. G.-Levitt próbálja összerakni a kis darabkákat és változtatni a sorsán. De mi is ez a sors?
Adva van a fiatalabb kiadás, aki nem tudta teljesíteni a szerződését, amiért vadásznak rá és akár csak egyik barátja, ő is esélyes egy kis orvosi átalakításra. Az idősebb kiadás nem csupán arra hajt, hogy mindenkit megöljön és megússza a halált. Az ő célja sokkal bonyolultabb, megakadályozni valamit ami még be sem következett, akárkit is kelljen feláldozni a sikerért. Az akárkit ebben az esetben elég helyt álló. A looper nem játssza meg a magát, ez a világ kegyetlen. Szegénység, nyomor, megannyi bűntett és nem kímélik a fiatalokat sem. A drogfüggőség itt is nagy probléma, de mivel a szegényeknek nem telik anyagra, ők csak simán éheznek, az elvonási tünetekkel inkább a pénzeseket sújtják. Emellett a telekinézis már létező dolog, igaz a legtöbben csak érméket tudnak lebegtetni. Ez a vonal először feleslegesnek tűnt, de aztán később fontosabb lett mint azt elsőre hittem volna.
De van itt minden ami egy kellemes antiutópiára utalhat. A rendőrség nem létezik. A várost egyetlen ember tartja a markában. Ez az ember parancsol az összes bezárónak és kommandósnak és történetesen ez az ember nem is ebből az időből való. Ezt a figurát egy olyan színész játszotta, akiből nem is néztem volna ki egy ilyen fontos szerepet, de kellemesen csalódtam. Jeff Daniels inkább vígjátékba való, gondoltam az elején, de aztán idővel nagyon megörültem hogy ő az aki, nagyon jól hozta a nyugodt szociopatát, talán még jobban mint a Véres munkában. A fontosabb szereplők inkább a film második felében kerülnek elő. Igazi meglepetésként ért Emily Blunt felbukkanása, ahonnan minden megváltozik és a történet is kezd végre összeállni egészen a legvégső találkozásig, amikor minden fontosabb karakter egy helyre gyűlik össze - és bekövetkezik az utóbbi évek legjobb lezárása.
Annyi minden van belezsúfolva a filmbe, hogy azt napokig lehetne kibeszélni, egy minden tekintetben kivételes produkció született, amit minden magát valamire való filmkedvelőnek mondott nézőnek látnia kell, de aki a Sandler vígjátékok megszállottja, az unatkozni fog rajta.
Ennyi.
