Történet: Tizenhét éve gyilkosságsorozat tartotta rettegésben a lakosságot, a gyilkos megölt tíz nőt és a nyomozást végző rendőrtiszt sem tudta elkapni. Eltelt 15 év és a gyilkosság elévült, az első áldozat fia kétségbeesésében öngyilkosságot követ el a nyomozó szeme láttára, aki azóta sem tudott megbocsátani magának. Két év múlva a médiában szinte bombaként robban a hír, hogy az "Én a gyilkos" című könyv szerzője valójában a sorozatgyilkos akit nem tudtak elkapni. Feltűnésének okát azzal indokolja, hogy megbánta a bűneit és vezekelni akar. A rendőrség tehetetlen mivel az ügy már elévült, viszont a nyomozó, Choi Hyeong-goo meg van róla győződve hogy szélhámossal van dolga, aki csak hírnevet akar magának. A média szította tűznek hála a feltételezett gyilkosból, Lee Doo-seok-ból egy csapásra sztár lesz, olyan híresség akiért még a középiskolás lányok is odavannak, akiket nem érdekel hogy valójában milyen kegyetlen módszerekkel ölte meg azokat a nőket a múltban, hiszen most már mindenki róla beszél. Az áldozatok rokonai azonban nem törődnek bele ebbe és összefognak annak érdekében hogy együtt fogják el és vallassák ki a tizenegyedik áldozat hollétét illetően, akinek a holtestét a mai napig nem találták meg.

Megvalósítás: Nem egy koreai thrillerrel volt már dolgom, volt közöttük jó, rossz, nagyon jó és így tovább. Ennél a filmnél viszont bajban vagyok, hiszen úgy tűnt hogy a rendező, Byeong-gil Jeong, nem igazán tudta eldönteni hogy mi a fenét is akar kihozni ebből az egészből. Tévedés ne essék, az alapötlet zseniális. Évek múltán felbukkan az elkövető, akit a jogszabályok értelmében nem ítélhetnek el, nem vehetnek őrizetbe és még meg sem vádolhatják. Tizenöt év alatt elévül az egész ügy és a szörnyeteg akár nyugodtan le is telepedhet, családot alapíthat és nyugodtan, békében halhat meg öregkorában. Ezek a hibák persze mind a rendszernek tudhatóak be és ha úgy vesszük ez egy igen kemény kritika a bűnetetőjog eme hibája ellen. E mellé társul a korunkban erősen burjánzó celeblét és médiacirkusz összessége, ami képes akár egy ilyen erkölcstelen bűnözőt is piedesztálra emelni. Az ok nélküli rajongást már sok filmben bemutatták és sokszor találkozni akár filmekben, akár sorozatokban olyan szereplőkkel akik rokonszenveznek egy erőszaktevővel, egy sorozatgyilkossal, vagy úgy általában a pszichopata bűnözőkkel. Nők és férfiak ezreit bolondítja meg egy-egy ilyen eset és a nagy hírverés ezt csak még jobban fokozza. Ezt a kétségbeejtő helyzetet itt remekül sikerült bemutatni, sőt ha úgy vesszük ez egy kiváló karikatúra. Ezt a témát eddig egyetlen egyszer láttam így bemutatva, az Őrült városban.

A celeb vonal mellett a legerősebb talán a thriller-krimi rész. Adott egy viszonylag egyszerű sztori, ami egy nehezen kezelhető szituációt eredményez, hiszen nem elég hogy nyomozónk nem kaphatja el azt, aki évek óta kísérti rémálmaiban, még meg is kell védenie, hiszen most már ő is csak egy állampolgár, aki a jelenlegi szabályok szerint semmilyen bűnt nem követett el. Ez a vívódás végig érződik, ugyanakkor ez még csak a kapargatása annak a felszínének, ami még a játékidő végéig várható. Nem mondom hogy nem sejthetőek a fordulatok a cselekményben, de azért volt pár meglepetés nekem is benne. Ellenben a bosszú vonal végig megmarad és fokozatosan csak erősödik, míg a végén szinte kirobban mikor minden értelmet nyer és mindenki indítékai tiszták lesznek előttünk. Mert akárhogy vesszük, mindenki egyet akar csak, bosszút állni. A rendőrök a tehetetlenségük miatt, a hozzátartózók az elhunytak miatt, a nyomozó a személyes sérelmei miatt.

És sajnos a hozzátartozó szál lett a leginkább elrontva. Nem, nem arról van szó hogy nem lehet együtt érezni velük, hogy nem kívánjuk majd mi is a vérét annak az embernek. Ezekkel semmi probléma nem volt. A hiba ott van hogy ezen a ponton, amikor bemutatják őket előkerül valami olyan aminek nem kellene benne lennie. Ez pedig a humor kérem. Igen. Ebben a műfajban amúgy sem szerencsés poénokat elhelyezni, de egy ilyen véresen komoly történetnél egyenesen megbocsáthatatlan. Ez nem szőrszálhasogatás, mert az amikor egy nyílvessző lassított felvételben lő keresztül egy kígyót, miközben az előtte lévő ember mátrixosan hátrahajol, minden csak nem tolerálható. Ahogy egy amúgy pörgős autós üldözés megpakolva vicces részekkel sem az. Az ilyen jelenetek nem jelentenek gondot egy Jackie Chan filmben, mert ott ez szórakoztató és amúgy sem akarják komolyan venni, de itt kimondottan dühítő volt. És ez az ami miatt felemás érzéseim vannak a produkcióval kapcsolatban, hiszen minden más csillagos ötös és ha ezt kihagyják akkor valószínűleg felért volna az olyan ütős thrillerekhez mint a Chaser - amit egyénként egyértelműen alapul vett - , vagy az I saw the Devil, de így egyszerűen nem tudom eldönteni hogy szeressem vagy ne.

A pozitív hatást nem csak a kiváló forgatókönyv - bizonyos részeket leszámítva persze - hanem az operatőri munka is erősítette. Az első negyed órában lévő rohangálós üldözés például valami fantasztikusan lett bemutatva, a kamera végig úgy mutatta az ugrálást és a verekedést ahogy azt eddig Hollywoodi filmeknél még nem láttam, e mellé társul a borzongató atmoszféra a szinte végig sötétben lévő futkorászás, a vészjósló sikátorok és a tökéletes játék a világítással, amitől csak még parásabb lett az egész. A végső hajsza pedig zseniális lett minden értelemben, a gyalog induló menekülés végül olyan akcióhoz vezetett ami végig reális maradt és ami a fő, a szereplőkön látszott hogy ők is csak emberek, akik könnyedén meg tudnak sérülni.  Ehhez társult hozzá a színészek abszolút hiteles játéka. A nyomozó alakító Jae-yeong Jeong-t eddig csak a Going by the Book vígjátékban láttam, akkor megkedveltem és nagyon örültem hogy a drámaibb szerep is ment neki. A sorozatgyilkos Lee-t alakító Shi-hoo Park eddig főként csak sorozatokban játszott, és még nem találkoztam vele, ahogy a J-t alakító Jeong Hae-gyoon-al sem.

Végeredményben azt mondom érdemes volt megnézni és bár nem tudom mihez kezdjek vele, a megtekintését azért tudom ajánlani, hiszen ha valaki túl tudja tenni magát a felesleges vicceskedésen akkor egy remek bosszú-thrillert kap, amiben sokkal több van, mint ami elsőre látszik.

Ennyi.