Louis Leterrier a Szállítóval robbant be, a Nyakörv-el megint bizonyított, de a Szállító kettő óta sajnos eléggé elhagyta magát. A Titánok harca volt a mélypont kritikai szempontból - habár a film termelt annyit, hogy egy még rosszabb folytatást csináljanak hozzá - , de és itt jön az a de, úgy tűnik hogy a Szemfényvesztőkkel sikerült magára találnia. A szimpatikus szereplők, a fordulatos cselekmény és a néhány helyen megejtett meglepetések mind hozzájárultak ahhoz, hogy egy igazi nyári blockbuster születhessen. A produkció nem volt olcsó, de a 75 milliós beruházás úgy tűnik megtérült, nemzetközi vizeken már átlépte a 100 milliót, szóval nem kell félteni.
Egy jó bűvészfilmnek az a titka, hogy elvarázsolja a nézőt arra a bizonyos időre. A trükköknek nagy szerep jut, talán még fontosabbak mint maguk a színészek, ezt bizonyítandó az utóbbi időben a műfaj királya a Tökéletes trükk, amelyben bár a két főszereplő a mozgatórugója a dolgoknak, mindez eltörpül a végső nagy mutatvány mellett. Sajnos ez az ami talán hiányérzetet okozhat, hiszen hiába izgultunk végig hőseinkért, hiába voltak lélegzet elállító előadásaik, ha a végső nagy dobás, amire mindenki vár elmaradt.
Ha negatívumot kellene keresnem, akkor minden bizonnyal ez lenne benne. Mást nem is tudok felsorolni, a többi rendben volt. A látvány fantasztikus, a stáb mindent elkövetett hogy leessen az állunk. És itt nem csak arra gondolok, hogy a számok mennyire jól mutattak, hanem egy egyszerű autósüldözés izgalmára, egy verekedésre, vagy akármelyik akciójelenetre ami a filmben volt. Mivel a korhatár besorolás elég alacsony volt, nem kell számítani vérző emberekre, káromkodásra, durvaságra - na nem mintha zavart volna bárkit is. Ennek megfelelően a fiatalabb korosztály is remekül tud szórakozni rajta. A négy lovas szerethető karakter, akik folyton egymással viccelődnek, jó beszólásaik vannak, ugyanakkor mind vérprofik, akik megbíznak a másikban és ettől működik annyira jól a csapatuk.
Ebben nagyon nagy szerepe van egyébként a kiváló színészeknek is. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Jesse Eisenberg mára generációjának egyik legjobb színésze lett, egyre nagyobb nevekkel dolgozik együtt és egyre jobb filmeket is csinál. Isla Fisher szép és tehetséges, de még mindig be van skatulyázva és eddig nem tudott kitörni a romantikus mozik világából sem. Dave Franco is az ostoba tini vígjátékok szintjén ragadt és ahogy kinéz, egyelőre marad is ott. Woody Harrelson minden szerepében profi és a Zombieland óta másodszor játszott együtt Eisenberg-el, akivel kimondottan jó párost alkotnak szerintem. Az FBI ügynök és az Interpol nyomozó duója között végig érezni a feszültséget és ami a fő, hogy a kétkedés is végig ott motoszkál a másik iránt. Ha úgy vesszük, akkor az abszolút főszereplő Mark Ruffalo volt, aki talán végig jelentősebb volt, mint a négy lovas együtt. Társa, Mélanie Laurent (Becstelen Brigantyk) intelligens és vonzó is volt egy személyben, aki ráadásul elég csípős nyelvvel is rendelkezett. Michael Caine szerepét akárki megkaphatta volna, mert annyira jelentéktelen volt, hogy hiába volt briliáns gátlástalan üzletemberként. Nem úgy Morgan Freeman, aki végig lubickolt a bűvészlebuktató profi szerepében, hihetetlen jól állt neki ez a beképzelt és sokszor arrogáns stílus.
Hibái ellenére egy igazán jó film készült, ahol a negatívumokat jól ellensúlyozza a végig pörgő történet, a sok-sok kiváló színész és persze látvány. Egyáltalán nem éreztem úgy hogy unatkoznék rajta, egy pillanatra sem. A végeredmény egy szórakoztató és egyben humortól sem mentes alkotás lett, amit többször is elő lehet majd venni.
Ennyi.
