A film nem a pörgősségre épít és ugyan témájában egy olyan történetet dolgoz fel, ami eddig ismeretlen volt, még sem tudott megbotránkoztatni, hiszen az üzenete a következő volt: Mind csak emberek vagyunk. Ez érvényes az elnökre és az angol királyra ugyanúgy. A dadogós királlyal korábban találkozhattunk már, ahogyan a kerekes székes Franklin D. Roosevelt-el is. Ám itt az őt megszemélyesítő Bill Murray szinte lubickol a szerepében és nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy hatalmas alakítást nyújt. Nekem csak miatta sikerült végignéznem a filmet. No nem azért mert olyan nagyon unalmas lett volna, egyszerűen csak az alkotók annyira művészire próbálták néha venni, hogy sok volt az üresjárat benne, ami miatt a cselekmény igen lassú iramban hömpölygött.

Szerencsére azonban sok olyan jelenet is akadt, amik megmentették a totális unalomtól, ilyenek voltak a kis sziporkák, amikkel az elnök magát és a többieket is szórakoztatta. Illetve a királyi látogatás maga is ilyen volt. Az uralkodói pár kedves civakodása, ahogy igyekeznek megfelelni a hely követelményeinek és persze megszokni, azt a szabadságot, amiben otthon nem lehet részük. Ahogy hatalmas próblémát kerítenek abból hogy hot-dog-ot szolgálnak fel a pikniken és a sok apró túlzás is amit leginkább a királyné képzel be magának és ahogy fokozatosan megnyílik egymás felé ez  a két kultúra, ez a két világ. De ugyanúgy fontos részét képezi a cselekménynek Franklin szerelmi élete, ami igen meglepő fordulatokat hoz a végére és sajnos nekem mégis ez volt a leggyengébb pont. Nem tudom hogy azért mert a visszafogott rokoni szálból bimbódzó szerelem nem volt annyira bemutatva, hogy az hitelesnek látszódjon,  vagy azért mert az ezért felelős Daisy (Laura Linney) személye jobbára csak narrátorként funkcionált az eseményekhez.

Mindegy is a lényeg hogy a produkció láthatólag nem a nagyközönség számára készült, ugyanis eléggé rétegdarab, amit sajnos inkább kevesebben, mint többen fognak értékelni, köszönhető ez annak, hogy a művészi beállítások és a csodás színészi játék is arra enged következtetni, hogy a díjakra hajtottak inkább. Itt megjegyezném hogy Bill Murray meg is kapta érte a Golden Globe-ot, de az Oscar sajnos elmaradt. Számomra egyszer nézhető volt, de azért remélem lesz olyan aki többször is a kedvét leli majd benne.

Ennyi.