Történet : Egy alternatív valóságban járunk, ahol a rendőrség a munkájuk megkönnyítése érdekében a félig farkas félig ember, "titkos dobberman"-okat használja fel. Ugyan ezek az alakok eredményesek és mindegyikük rendelkezik valamilyen különleges képességekkel, sokan a szerven belül gyűlölik őket, így többnyire egymásra vannak utalva. Főszereplőnk az enyhén hajfétises Inaba is egy ilyen farkas, aki magánnyomozóként dolgozik és sokszor segít Ogi felügyelőnek, akivel korábban egy csapatot alkottak, mielőtt még Inaba kiszállt volna. Nekik segít még a két asszisztens, a női ruhában flangáló és Ogi-t gyűlölő Yuuta és a macskabolond Kei. Legújabb esetük kapcsán egy olasz maffiafőnők, Don Valnetino bankokat rabol és a saját nyomtatású pénzét hagyja a széfekben. A nyomozócsapat hamar kideríti a nem egészen titkolt rejtekhelyét, de mindenki meglepődik amikor kiderül, hogy a félelmetes vezér valójában egy kecske.

Megvalósítás: Azt hiszem a leírás végére már nyilvánvaló hogy egy, a rekeszizmokat erősen megdolgoztató darabról van szó. A 2008-ban indult mangát csak tavaly animesítették, de szerencsére a képregény hangulatát sikerült kiválóan áthozni, sőt még jobb is lett, de ez nem is csoda, hiszen a ZEXCS eddig sem okozott csalódást. A idiótábbnál idiótább karaktereknek hála egy percre sem unatkoztam a 12 rész alatt. A jó fiúk sem egészen százasok, de a prímet a Don csapata viszi, élén papírzacskó fejű Lorenzoval. Idővel egyre több szereplő jön be a képbe, de akármennyire próbálkoznak komolykodni, amikor már éppen átváltana a hangulat, hirtelen valami eget verő baromsággal jönnek elő ami miatt nem válik nyomasztóvá a hangulat.  Ez azért is fontos mert a könnyed szórakozás ellenére a cselekmény igenis tartalmaz drámai fordulatokat és tragikus sorsokat, amik nem ritkán képesek meglepni.

Ehhez igazodva a látvány is ezt tükrözi. A vicces részeknél főleg elnagyolt rajzolás van, chibi-k és túlzásokba eső ábrázolásmód, de amikor akcióra kerül a sor akkor a megjelenítés is megváltozik, sokkal inkább shounenes lesz, részletgazdagabb szereplőrajzolással és erősebb színekkel. A drámai részeknél sötétebbre vált a kép, ezzel komorabbá téve a hangulatot. De mint mondtam, nem kell félni ezeket a jeleneteket elég hamar felváltják valami elképesztően viccessel. Ez az egyik legnagyobb erőssége az animenek, a poénok váratlanul csapnak le és sokszor elég keményen, még fel sem ocsúdtál az előző sokkból és megint hozzád vágnak egy még nagyobb humorcsokrot.

Összegzés: Személy szerint az első résznél nem tudtam mi tévő legyek, hogy akkor ez most mi is akar lenni, de szerencsére  elkapott a hangulata és az utolsó rész után egy érzés maradt bennem, hogy milyen jól szórakoztam rajta és hogy milyen kár hogy nincs több rész. Szeretném remélni hogy folytatni fogják, de már sokszor csalódtam ez ügyben. Bátran kijelenthetem, hogy nekem ez egy mestermű volt. MAL: 10 pont.

Ennyi.