David Ayer (Nehéz idők, Az utca királyai) eddig is nagyon értett a jó zsarufilm rendezéséhez, de mint író sem volt elhanyagolható elég csak az U-571, Halálos iramban, Kiképzés, SWAT és a Dark Blue filmekre gondolni. Mindegyikben van valamilyen kis plusz, ami többek között nem csak a történetnek, hanem leginkább a szereplőknek köszönhető. Ők olyan hősök, akik nem tekintenek magukra hősként, ők hús vér emberek, akik nehéz szituációkba keveredtek és ki-ki rosszul döntött, de végeredményben mindegyikük visszatér a helyes útra.
A kézi kamera használata még közelebb hozza ezeket a szereplőket a nézőkhöz. Ezért sokkal ütősebbek a rendőrségi rajtaütések, igazoltatások, akciók, de még a rendőrök hétköznapi élete is. Így hogy elhagyták a szokásos nagy kamerákat, az amúgy szép lassan hömpölygő cselekmény is sokkal jobban megragadja a figyelmet. Akár a COPS című sorozat esetében, úgy itt is sokféle bűnelkövetéssel találkozni, van köztük egyszerű perpatvar, csendháborítás, de gyilkosság, embercsempészet és feldarabolt hullák is. Nem trancsírfilm, úgyhogy nem kell megijedni, de Ayer mindent elkövetett annak érdekében, hogy a legreálisabban mutassa be nekünk a kemény valóságot.
Az előzetessel ellentétben itt a nagy leszámolás csak a film vége felé várható, csak a háromnegyedénél kezdődik el az a folyamat, ami végül ahhoz vezet, hogy vadászni kezdenek hőseinkre. Az ellenfelek leginkább a mexikói drogkartell helyi emberei, akik a szervezet nagy részéhez képest kis halak, de nem szabad lebecsülni őket, mindegyik kegyetlen gyilkos, akit semmi nem érdekel csak a pénz és a banda. Ebben a tekintetben elég egyszerűen lettek bemutatva, nem érződik rajtuk, hogy ők is emberek. Csak simán rosszak ők, ahogy az egyiküket hívják az mindent megmagyaráz, Nagy Gonosz. Miközben a két rendőr járőrözik, nem csak a lakosok életét mutatják be, hanem ezt a minden tekintetben nehéz környéket is, ahol az emberek nélkülöznek, ahol a szegénység és bűnözés az úr. Ez az a terület, ahol csak a legkeményebbek élhetik túl, mindennaposak a balhék és a bandaháború állandóan jelen van, Los Angeles legdurvább vidéke.
A remekül összehangolt akciók alatt, előtt és után jól megpakolt zenékkel találkozni, szinte minden műfajból, van benne rockzene, folk, disco és persze David Sardy fantasztikus score-ja, amit igazán csak a film végén értékelünk.
Végül a két főszereplőről pár szó. Habár a filmben sok karakter szerepel, a lényegi hangsúly a Taylor-Zavala pároson van. Azaz Jake Gyllenhaal-on és Michael Peña-n. Gyllenhall már eddig is számtalanszor bizonyította rátermettségét, ha elhagyja a romantikus filmeket akkor még jobb lehet. Pena egy elég ismert mellékszereplő aki még nem kapott önálló mozit, szerencsére ez mostantól másképp lesz, jelenleg a Chavez-en dolgozik, ő alakítja majd a címszereplőt. Natalie Martinez és Anna Kendrick végig jól hozták a régóta házas és a leendő rendőrfeleség figuráját. Még sok-sok név van, aki nem okoztak csalódást, de a lényeg ez a négy ember.
Minden percért megérte, annyira nem baj hogy nem moziban láttam, mert nem a látványon volt a hangsúly. Ha igazán jó zsarufilmet néznétek, ezt ne hagyjátok ki.
Ennyi.
