Történet: Egy kedves kis ír halászhajó legénysége eltűnik, miután leadták a vészjelzést a partiőrség megtalálja a hajót, csak az emberek nélkül. Pár mérfölddel arrébb egy szigetre tucatnyi bálnatetemet sodor ki az ár. Úgy tűnik valamitől egyszerre elpusztultak még kinn a tengeren. A szigeten a rendőri erők összesen két főt számlálnak, az egyik egy öreg harcos, aki épp elutazik, a másik O'shea , aki azóta iszik, hogy a felesége elhagyta. Mivel nem merik rábízni a helyet, ezért kérnek egy másik embert mellé, aki mit ad isten, egy vonzó nő és persze egyáltalán nem nézi jó szemmel a részegséget.

Kettejük nyakába szakad egy gyilkossági ügy hirtelen, amikor egy letépett fejet találnak, rögtön azután, hogy az egyik helyi halász beszámolt nekik egy különös lényről, amit fogott. Miután megvizsgálják a lényt, amit a találója "Grabbers"-nek nevez el, elég hamar rájönnek hogy egy vérszívó szörnyeteg, ami előszeretettel eszi meg az embereket. A gond csak az hogy túl kicsinek tűnik ahhoz, hogy ő ölje meg a megtalált áldozatot. A tengerbiológus, Dr. Adam Smith elég hamar kideríti, hogy az egyed nőstény, ami tojásokat rak le szerte a part mentén és hogy ha van nőstény, akkor kell lennie egy hímnek is, ami nagyobb, erősebb és vérszomjasabb. És amivel hamarosan találkoznak is.

A rögtönzött vélemény az lesz hogy a lénynek két dologra van szüksége  a túléléshez, az egyik a vér, a másik a víz. Utóbbi elég nagy problémának bizonyul, mert az előrejelzés hatalmas esőzést jósolt aznap éjszakára. Egyetlen fegyverük, hogy a Grabbers-ek, nem bírják az alkoholt. Megoldás? Fogni az egész falut és a kocsmában részegre inni magukat reggelig, amikor is már jöhet a felmentősereg.

Megvalósítás: Nem tudom ezután ki milyen filmet várna. Adott egy rakás rendkívüli helyzetbe kerülő ember, akik írek és az ivás náluk hagyomány. Adjátok össze. Részegség+idegen lények = ír humor, röhögés és meglepően hangulatos inváziós horror. Igen az ír humor, az olyan mint az angol, nem mindenki érti, vagy értékeli. De akinek a Guardista, vagy az Erőszakik tetszett, az ezzel is remekül elüti majd az időt. Amin meglepődtem, hogy az idióta történet ellenére, a feszültséggel teli hangulatot sikeresen megragadták, ez köszönhető főleg a rendezőnek és az operatőrnek, aki sikeresen megteremtette a parás légkört. De ami még meglepőbb, hogy a látványvilág szokatlanul kidolgozott volt, mind a díszlet, mind a világosítás, mind CGI tekintetében. Egy sokkal komolyabb témával foglalkozó produkció sem ennyire profi, legalábbis ebből a költségvetésből.

A Grabbers-ek kimondottan jól mutattak, az anyuci mérete ellenére is elég ijesztő tudott lenni, az apucitól önmagában a hideg futkosott a hátamon és a gyerekek meg a csetlő botladozásukkal kezdetben inkább aranyosak voltak, persze nem minden olyan mint első látásra. A horror elemeket nagyon jól csempészték bele filmbe. A különböző halálozások persze itt is megvoltak, de a kötelező vér nem maradhatott el. Azonban egyáltalán nem volt durva. Na jó azért a letépett fej nem szép látvány, de ettől eltekintve nem volt a Hollywoodi mozikra jellemző trancsír szerencsére.

A forgatókönyv egyszerűen vázolja fel a történetet, amolyan Godzillásan. A lény megjelenik, emberek tűnnek el, eléri a szárazföldet, majd amikor az élelem elfogy elkezd befelé haladni. Közben azonban megfigyelhetjük az itt lakók mindennapjait és érdekes párbeszédeket figyelhetünk meg a szereplők között, ahol nem egyszer egy-egy jobb poén is megbújik. A befejezés olyan lett mint vártam, nem lett akkora durranás mint amire számítottam, de bőven élvezhetőre sikeredett. Remélem lesz még egy második rész valamikor, ritka az ehhez hasonló alkotás, ahol a műfajok jó arányban szerepelnek és az egyensúly végig megmarad.

Persze annak, hogy megkedveltem, nagy szerepe van a stábnak is. Hiszen a szereplők kitettek magukért. A Richard Coyle és Ruth Bradley közötti kémia végig működik, akár csak David Pearse és Bronagh Gallagher esetében. Pascal Scott nem volt sokat a vásznon, de így is jót derültem rajta, akár csak a tengerbiológus Russell Tovey, aki első perctől próbálja felhíni magára az újonnan érkező rendőrnő figyelmét. A jó beszólásai miatt nagy kedvenc volt a Paddy-t alakító Lalor Roddy is.

Nem fog mindenkinek tetszeni ez biztos, de aki az említett alkotásokat bírta, az bátran tegyen vele próbát. Mivel tavaly mutatták be, nagy valószínűséggel  hozzánk még jó darabig nem fog eljutni, de talán majd egyszer, amikor nem egy Asylum vagy egy SyFy borzalmat vesznek meg, amit valamelyik sikeres produkció nevével próbálnak eladni.

Ennyi.