Történet: A jövőben az MMO játékok hatalmas változáson estek át. Irányításukhoz nem kell a monitor előtt gubbasztani, elég ha csak felvesszük a NerveGear elnevezésű virtuális sisakot és máris belekerülünk a játékba. 2022-öt írunk, megjelenik a Sword Art Online. Egy MMORPG melyben a karaktereknek egy céljuk van, elérni a legmagasabb szintet, hogy teljesíthessék a játékot. Kirigaya Kazuto egyike volt a béta tesztelőknek, így már nagyon várja hogy végre belekezdhessen a végleges változatba. Ám még őt is meglepi a változtatás, amit a játék fejlesztője Kayaba Akihiko kitalált.  Nem nehezítést tett a programba, még csak nem is csalásokat, megszüntette a kilépés funkciót.

Ez még önmagában nem is lenne olyan hatalmas gond, viszont az már annál inkább, hogy mindent NervGear úgy reagál a játékbeli elhalálozásra, hogy tulajdonosát áramütéssel megöli. Vagyis egyszerűen szólva, ha a játékban meghalsz, akkor a valóságban is. Hiába derül ki a külvilág számára, ez ellen mégsem tudnak tenni semmit, hiszen abban a pillanatban, hogy erőszakkal akarja valaki megszakítani a kapcsolatot, az arra kapcsolódott játékos is az életét veszíti. Kazuto, Kirito nicknévvel úgy dönt végigviszi a játékot és kijut innen. Kezdetben csak magányosan harcol, de idővel társai is akadnak, ám sajnos nem csak a programmal kell megküzdeniük. A kilátástalan helyzet előhozza az emberekből a gyanakvást, a kiszolgáltatottságot, a paranoiat és a gonoszságot egyaránt. Nincs könnyű dolga hősünknek, de nem adja fel.

Megvalósítás: Elsőnek egy kis visszatekintés következik. Kawahara Reki a SAO-t 2002-ben az ASCII Media Work, Dengeki Game Novel Prize versenyére akarta benevezni. Mivel túl sok mindent rakott bele sajnos átlépte az oldalszámot, ezért kénytelen volt beadni helyette a Fumio Kunori című web novelját. 2008-ban ismét benevezett a versenyre, ezúttal az Accel World-el  indult és meg is nyerte a nagy díjat. Miután az ASCII felfigyelt rá, kértek tőle egy példányt a SAO-ból, ami elég gyorsan meggyőzte őket, ezért megállapodtak, hogy ők fogják publikálni azt is. 2009 áprilisában az abec által illusztrált light novel végre megjelent. Egy évre rá a Dengeki Bunko Magazine-ban napvilágot látott a manga is, amit ezúttal Tamako Nakamura illusztrált, ez a történet Aincrad részét dolgozta fel és 2012 májusában ért véget. Ezútán következett a Fairy Dance 2012-ben, ismét csak új rajzolóval, aki Hazuki Tsubasa lett. Ez, akárcsak a light novel, jelenleg is fut. Ugyanebben az évben az A-1 Pictures-nek hála elkészült az anime változat is és a többi, ahogy mondani szokták, már történelem.

Annak ellenére hogy a történet érdekesnek hangzott nem fűztem túl sok reményt hozzá. Szerencsére jól döntöttem hogy nekivágtam ennek a 25 részes kalandnak. Az anime erejét nem a lenyűgöző látványvilág, a pazar grafika, vagy az akció adják. A dráma az ami miatt felejthetetlen alkotás lett belőle. Mivel nem könnyű témával foglalkozik, nem is lehet csodálkozni a drámai hatásosokon és a tragikus jeleneteken. Ennek ellenére nem nyomasztó, sőt inkább azt mondanám hogy sokkal inkább megragadja a néző figyelmét, mint egy egyszerű csata. A szereplők egymáshoz való viszonya önmagában egy hatalmas ütőkártya, amit többször elő lehet venni. Karaktereink kétségbeesésük után továbblépnek és megpróbálnak élni ebben a világban. Legalábbis egy részük próbálna, de sajnos sok olyan is van a játékosok között akik máshogy reagálnak erre a szituációra. Vannak akik nem hiszik el és ezzel együtt gyilkolják le a gyengéket és vannak akik elhiszik és ennek ellenére teszik ugyanezt. Sajnos az emberi természet legrosszabb oldalai mind előjönnek és ezzel sokszor szembesülünk is. De szerencsére az emberi viselkedés másik ága is felbukkan. Az összetartás, bajtársiasság és barátság. Ez a három dolog az ami hőseinket átsegíti a nehézségeken. A mindennapi életük része lesz a játék és a sok halál mellett házasságok jönnek létre, családok alakulnak és barátságok születnek. Más szóval a Sword Art Online az emberi érzések kimeríthetetlen tárházával rendelkezik.

Néhány szó a látványról. Röviden, fantasztikus. A sorozat első felében a színvilág inkább élénkebb és sokszor virítóbb, a második rész inkább könnyedebb és érezni rajta a szereplőkre való kisebb nyomást is, de persze ez is csak látszat és az egyszerűbb színkezelés sokszor hirtelen átvált a részletesebb ábrázolásmódba, ami igazán bámulatos hatást eredményez. Ez nem csak a karakterek megrajzolására, vagy azok arcára, illetve mozgására korlátozódik, hanem igen sokszor a hátterekre is, aminek hála a drámai pillanatnak még nagyobb lökést tud adni és így a hatás is jobb lesz.

Mozgás közben még szebben néz ki és ami a fő a CGI egyáltalán nem hat bénán mellette, remekül kiegészítik egymást. Az már csak hab a tortán hogy miközben ezeken a jeleneteken izgulunk, élvezhetjük Yuki Kajiura csodálatos zenéjét is, aki most sem okozott csalódást.

A szinkronhangok ismét kitettek magukért, csak a felsorolás kedvéért néhány emlékezetesebb név : Haruka Tomatsu (Asuna), Kanae Itō (Yui), Kouichi Yamadera (Kayaba), Yoshitsugu Matsuoka (Kirito), Hiroaki Hirata (Klein), Hiroki Yasumoto (Agil), Toru Ohkawa (Heathcliff), Takehito Koyasu (Oberon)......

Összesítve: Ha a második felére jobban rágyúrnak akkor még ennél is jobb lehetett volna - ennek valószínűleg az az oka, hogy a manga még fut - , de így is kimagasló alkotás lett belőle. Aki teheti nézze meg, nem fogja megbánni. MAL: 9 pont.

Ennyi.