Az előzetesek és napvilágot látott információk alapján könnyen leszűrhető volt, hogy aki ezt a filmet választja, mire fog beülni. Aki mégis csalódott azt sajnálom, túl nagyok lehettek az elvárásai. Személy szerint én a klasszikus mese "Penge" féle átiratára számítottam és nem is tévedtem, sőt. Sokkal jobb választásnak bizonyult, mint a Die Hard 5. A kevesebb mint másfél órára sikerült mindent belesűríteni amit kellett. Ha valaki azzal a váddal illetné a filmet, hogy az alapsztoriból nem lett sok elmesélve, azt persze meg tudom érteni, de szerintem ilyen kevés idő alatt nem is lett volna rá lehetőség. Elég volt annyi, hogy a testvérpár kinyírja az első boszit, aztán felcsapnak családi vállalkozásba és pénzért vadásszák őket, mígnem szembe kerülnek saját múltjukkal is.

Ami számomra vicces volt az az, hogy a film nagy részében egy boszit is csak nehezen tudnak megölni, de a végén olyan Constantine-osan halomra tudják már gyilkolni őket,  persze ezt is hasonló ötletességgel oldják meg, mint az előbb említett film esetében. De ennyi elég is a fanyalgásból. Ha ezt leszámítom akkor mi marad? Mérhetetlen sok akció, humor, beszólás, változatos boszorkányok és halálnemek, valamint egy troll aki erősen hajaz azokra az óriásokra, amik a még be nem mutatott Óriásölő című filmben lesznek. Ja és persze majd elfelejtettem, ott vannak még a szereplők. A testvéreket életre keltő Jeremy Renner és Gemma Arterton nagyszerű választásnak bizonyult. Mindkettőnek megvan a maga kisugárzása ami miatt kedvelhető lesz. A város bíróját alakító Peter Stormare most sem ért szép véget, ahogy az lenni szokott. Thomas Mann volt az ifjú titán, aki világ életében arra vágyott hogy elrohadt testű nőket égethessen meg. Ha így mondjuk, akkor elég durván orvosi eset a srác. Az egyik szimpatikus karakter Bjørn Sundquist volt, aki a rendező korábbi filmjében is játszott és persze itt sem járt jobban. A boszik oldaláról igazából kettőt érdemes megemlíteni az egyik a jó oldalon álló Pihla Viitala, akiről eddig nem hallottam. A másik a rossz oldal főboss-a, Famke Janssen. Ez a szerep neki lett kitalálva, ezután csak még jobban várom hogy visszatérjen majd az X-men mozikba.

A jó díszletek, a jól megcsinált kellékek (fegyverek) és a látványvilág mellé, Atli Örvarsson húzta a talpalávalót és akárcsak a film tempója, az is végig pörgős volt. 88 perc tömény izgalom, ez vár arra aki megnézni. És persze csak kikapcsolt aggyal szabad nekiállni, akkor a Boszorkányvadászok eléri azt a célt amiért született, a szimpla szórakozást, se többet, se kevesebbet.

Ennyi.