Kezdjük ott hogy egy Die Hard nem lehet kevesebb mint 100 perc, ennyi idő alatt egyszerűen nem lehet egy izgalmas és érdekes történetet is kreálni. Sajnos ez a kijelentés teljesen helytálló. A sztori és maga a cselekmény egy nagy rakás katyvasz. A film onnan indul, hogy ki tudja miért, John elkezdi üldözni a kommandósokat, akik lezúztak egy bíróságot és üldözőbe vették a fiát, aki egy emberrel menekül, akiről nem tudni kicsoda. De ezen még nem akadtam ki, csak sajnáltam hogy egy ilyen kaliberű sorozat hírnevét ilyen gyenge történettel képesek voltak megalázni. A csalódottságom legyűrése után ültem tovább a moziban és reméltem kapok valamit a régi trikós, véres John McClane-ből, aki jó beszólásokkal és botladozásaival együtt hazavágja az egész bandát, de közben ő maga is többször megsérül. A sérülés még meg is lett, hiszen sikeresen lehorzsolta a fajét és egyéb testrészeit, miközben emeleteket zuhant épületekből és hasonló. Várjunk csak, gondoltam többed magammal, ez most akkor hogy van. Nem egy Superman filmre vettem jegyet. Pedig ez inkább tűnt annak. Olyan dolgokat élt túl, amikbe a korábbi részekben simán belehalt volna, de ő csak lazán beszólt a halálnak és nevetett rajta. A beszólás volt a másik nem McClaine-es mozzanat. Oké, hogy azért szeretjük a karaktert mert jó szövegei vannak, de itt annyit beszélt, mint az elmúlt négy részben összesen. És 80 százalékban ezt feleslegesen tette. Teljesen magára vette azt a figurát, akit sok országban csak úgy hívnak, hogy a tuskó amerikai. Ó igen, egy pillanatig nem volt szimpátiám sem felé, sem a fia felé, aki szintén megért egy misét.
Összefoglalva tehát a sztori egy vicc, a szereplők pedig unszimpatikusak. Mi marad még ami esetleg élvezhetővé tehet egy akciófilmet. Igen a válasz a kérdésben rejlik, ez pedig az akció maga. Ebben magasra tették a lécet most is, lélegzetelállító robbanások, lövöldözések, bunyók és rombolás jellemezte ezt a részt, ami alá kiválóan illett Marco Beltrami zenéje, ami talán az egyetlen dolog volt ami a Die Hard életérzést dicsőítette. Remekül használta fel a klasszikus Michael Kamen féle dallamokat a saját szerzeményeibe illesztve.
De ennyi volt az összes pozitívum sajnos. Az operatőrnek hála többször a fejfájás is rám jött, annyit rángatták a kamerát. Nem tudom minek erőltetik ezt még mindig, ebbe a sorozatba ez abszolút nem illik bele. Ha nem lettek volna a színészek és azon belül Bruce Willis, akkor a produkció el sem jut a mozikba valószínűleg. Sem Die Hard epizódként, sem sima akciófilmként nem üti meg a mércét sajnos. A vége meg egyszerűen botrányos, teljesen hülyére veszik a nézőket a Chernobil-es dáridóval.
Nem is ajánlanám a sorozat rajongóinak, de másnak is maximum egyszer.
Ennyi.
