Történet: Apa csak egy van. Néha még az is sok. Donny Berger (Adam Sandler) sokáig nem is tekintette magát igazi apának. Kamaszkorában viharos kalandba keveredik szexi tanárnőjével (Eva Amurri Murtino) - melyik kamaszfiú ne álmodozna erről -, és miután kapcsolatuk lelepleződik, Ms. McGarricle-t börtönbe zárják. Szerelemgyerekük, Todd (Andy Samberg) felnevelése pedig a fiatal Donnyra marad.
30 évvel később, Donny hírét veszi, hogy fia - aki közben sikeres üzletember lett -, házasodni készül, és egy jómódú család lányát (Leighton Meester) fogja elvenni. Donny bajban van, több tízezer dolláros tartozást halmozott fel, és végül arra az elhatározásra jut, hogy felkeresi évek óta nem látott fiát. Az esküvő előtti hétvégén beköltözik a fiatalokhoz, és nekilát bepótolni az elmulasztott éveket, teljesen felforgatva ezzel a hétvégi ünnepséget, és Todd addigi életét.
Megvalósítás: Vajon meddig süllyedhet még Adam Sandler, már a Jack és Jill is borzalmas volt, talán még egy fokkal ennél is rosszabb. De mégsem volt ennyire ízléstelen, mint ez. A nagyfiúk kapcsán sem volt annyira vicces az egymást szívatás, a medencébe pisilés.... stb. De ott azért volt egy olyan gárda mögötte, hogy bármennyire is középszerűek voltak a poénok, valahogy mégis működtek. Ebben az esetben azonban nem tudok elmenni olyan dolgok mellett, mint a különböző testnedvek, különböző helyekre és tárgyakra kerülése, a vérfertőzés és hasonló dolgok. Nem, nem vagyok csőlátású, se túl konzervatív. A gond az, hogy egész film alatt Sandler egy igazi barmot személyesít meg, akivel egy pillanatig sem lehet együtt érezni, vagy sajnálni amiért a fia kerüli. A folyamatos káromkodás, a szinte nulla történeti szál és a bugyuta párbeszédek, csak megerősítettek abban, hogy az USA-ban sok az idióta és ez a produkció csak bizonyíték rá.
Andy Samberg is tagja lett a heveri társaságnak, ezt bizonyítandó a Nagyfiúk 2-ben is játszani fog (akár csak a félmeztelen Taylor Lautner). Megjegyzem elég erős társaságot gyűjtöttek arra is össze - leszámítva a farkasfiút. Andy mellett azért jóval ismertebb nevek is feltűnnek, olyanok mint James Caan, Will Forte, Vanilla Ice, és Susan Sarandon.
Volt benne azért benne pár poén, amin lehetett nevetni, de már meg sem közelíti azt a színvonalat, amit az Apafej, a Vizesnyolcas és még jó néhány régebbi Sandler projekt állított fel. Persze időről időre felbukkan egy-egy olyan vígjáték, ami miatt ismét kedvem támadhat az elkövetkező filmjeihez. Sajnos ez nem lett olyan.
Ennyi.
