Történet: Tudósok egy csoportja titkos programon dolgozik. A DNS-specialista Xavier Fitch irányításával egyedülálló kísérletet hajtanak végre, az emberi gént keresztezik egy földön kívüli DNS-sel. Az eredmény egy gyönyörű, ám annál erőszakosabb női lény. Amikor Fitch el akarja pusztítani különös teremtményét, az megszökik a laboratóriumból. Halál és pusztulás jár az elképesztő erővel rendelkező idegen kreatúra nyomában. A tudósok mellett egy jós és egy szövetségi ügynök is bekapcsolódik a lény utáni hajszába.

Megvalósítás: Már jócskán az Alien harmadik része után készítették ezt az idegen gyilkolászós produkciót. Ha ugyanezt 10 évvel azelőtt csinálják meg, akkor méltó társa lehetett volna a "Halál" sorozatnak, de így csak egy mezei sci-fi lett, amit sokan csak VHS kazin tekinthettünk meg. Na azért nem kell lesajnálni, elég izgalmas kis horrort kerítettek ebből is, habár mai szemmel ez már nem tűnik durvának, azért emlékszem hogy amikor először  láttam, rendesen kivert a víz. Ez többek között a remek rendezésnek is köszönhető. Akkoriban még semmit nem mondott nekem a Roger Donaldson név, habár a Fehér sivatag máig nagy kedvencem. Azóta persze sorban jöttek tőle a jobbnál jobb produkciók, olyanok mint a Dante pokla, A 13 nap, vagy a Beavatás. De persze hiába tudják a színészek hogy mit és hogy kellene csinálni, ha a forgatókönyv csapnivaló. Szerencsére erről szó sincs, ugyan mai mércével kissé lassúnak tűnhet a cselekmény, ez korán sincs így. Ez volt Dennis Feldman egyetlen értékelhető irománya. Az Aranygyermek nagyon gyenge, a Belevaló fickók és a Vírus: Gyilkos idegen pedig csapnivalóan rosszak lettek. Jó azért itt is volt pár logikátlan dolog, de üsse kő, ez még nem olyan nagy baj.

No de ennyit erről. A vizuális effektusok megalkotója az a Steve Johnson volt, aki ma már legendának számít és aki olyan neves filmekben vett részt, mint a Köd, Nagy zűr kis Kinában, Kedvencek temetője 2, Ragadozó, Mélység titka, vagy hogy újabbakat is említsek, Penge 2, Világok harca és az Ahol a vadak várnak. Ekkora tehetségben nem lehetett csalódni. Főleg akkor ha egy olyan mester állt mögötte, mint H.R. Giger. Ő készítette ugyanis Sil-t. Remélem azt már mondanom sem kell, hogy ki ő és hogy miért az Alien-es párhuzam.

Fontos leszögeznem azonban, hogy senki ne várjon egy eget rengető látványvilágot, hiszen az akkori igényekhez igazodva tervezték és akár csak a többi korábbi film esetében, itt is feltűnően gyengének hatnak ezek a jelenetek. Ez egyáltalán nem a készítők hibája, 1995-ben ez ütősen nézett ki és meg is volt a hatása. Pláne ha hozzáveszem a vágás/filmzene kombót is, ami nagy mértékben befolyásolta a hangulatot.

A színészi játék nem rossz, de ezért lehetett volna jobb is. Michael Madsen mindennek kinézett, csak nem egy kormány által foglalkoztatott profi takarítónak. Végig azon gondolkoztam, hogy milyen röhejes hogy egy szál pisztollyal vadászik űrlényekre, miközben olyan arcot vág, mint aki mindjárt elalszik. De hé, ő volt az alfahím, akit Sil már kinézett magának, szóval biztos tökéletes volt. Marg Helgenberger-nek örültem, ő mindig szimpatikus volt nekem, tudósként azért párszor bénázott a 103 perc alatt. Ben Kingsley, Forest Whitaker és Alfred Molina hozták a formájukat, Natasha Henstridge pedig hideg volt és kíméletlen. Ja és persze vonzó is, mert ez elég lényeges volt. Érdekesség, hogy ez volt Michelle Williams második mozifilmje - Az első a Lassie volt.

A filmet a sci-fi kedvelőknek ajánlom főként és persze azoknak akik kedvet látnak a témában elmerülni, ha másért nem is, azért megéri megnézni, hogy nosztalgiázzunk.  Van még három másik része is egyébként, de a második után nem javaslom a többit, olyan borzalmasak hogy az már bűn.

Ennyi.