Hivatalos leírás: 10 éve béke van. Zeusz félisten fia, Perszeusz már nem az istenekkel hadakozik, egyszerű halász lett, és a fiát neveli. De az Olümposzon sosem tartós a nyugalom. A titánok ismét megpróbálnak az istenek fölé kerekedni, és a halhatatlanok már nem elég erősek ahhoz, hogy ellenállhassanak. A lázadást Kronosz vezeti, akit egykor a saját három fia (Zeusz, Hadész és Poszeidón) vetett a Tartarosz mélyére.
Amikor híre jön, hogy az engedetlen titán már az istenek között is talált szövetségest, és Hadés meg Arész az ő oldalára állt, Perszeusz kénytelen emlékezni rá, hogy az ő igazi hivatása a harc. Éppen akkor veti bele magát a csatába, amikor úgy tűnik, minden elveszett, és Zeusz a titánok foglya lesz.
Megvalósítás: Az a tény, hogy az első rész rendezői és forgatókönyvírói mind le lettek cserélve, talán nem is rossz húzás volt. A gond csak az, hogy Jonathan Liebesman sem képes rendesen irányítani a színészeit és sajnos a történet amelyet ezúttal hárman írtak meg - általában már az rossz ómen ha egynél több író van a fedélzeten - még annál is rosszabb, ami a Titánok harcánál volt. Egész egyszerűen ötlettelen és egysíkú az egész. Nem is értem miből gondolták a készítők, hogy bárki is bízni fog a korábbi főgonoszban, és hogy majd jól meglepődnek az ismételt árulásán. De persze ezen még megpróbálnak csavarni egyet, amitől a cselekmény nem lesz sem izgalmas, sem pedig fordulatos. Úgy néz ki Perszeusz elfelejtette, hogy az egész családja Hádész miatt halt meg, hovatovább kis híján elpusztította Argos-t is. 10 év ilyen sok idő? Nem hinném, ilyen és ehhez hasonló hibákkal rendre találkozni az egész játékidő folyamán.
Ha a sztori ugrott, akkor legalább a harcjelenetek és a látvány majd kárpótol érte. Vagy nem. A csatákban nincs izgalom, sem az első kiméra felbukkanásánál, sem a Küklopszoknál, sem a párbajoknál és egyéni villogásoknál. A vége még megmenthetné a film becsületét, de a Transformersből ismerősen csengő beszédek és az isteni erődemonstráció sem meggyőző. A kéttestű kardos démonoknak volt talán a legjobb belépője, de itt ki is fúj. A nagy főellenség Kronosz nem több, mint egy mozgó aktív vulkán, aki meghal ha egy fogpiszkáló leesik a torkán. Jó-jó a Trium Dárdája nem fogpiszkáló, hanem egy hatalmas fegyver, de kb annyi értelme volt belerakni a filmbe, mint az első rész kardelhajításos-alvilágba visszaűzéses mozdulatának, tehát nagyjából semmi.
Az egyetlen dolog amiben nem tudtam csalódni, az Ramin Djawadi filmzenéje volt, ami végigkísérte a produkciót és ami miatt én is végig tudtam nézni. Hiába a technika, a látvány, a kamerakezelés, hogy ha ezek nem értek semmit, ennél ezerszer jobbat is láttam már és ennél sokkal kisebb költségvetésnél.
A színészek közül, akár csak az első felvonás esetében most is érdemes kiemelnem, Ralph Fiennes-t. Mindenkit lejátszott a színről, ez a karakter nagyon jól áll neki. Még Liam Neeson is elhalványult mellette, hiába volt ő is szimpatikus. Sam Worthington-nak továbbra is egy arca van és továbbra sem tudott meggyőzni, arról hogy egy kivételes színész. Édgar Ramírez inkább volt lázadó kamasz, mint a háború istene. A harcos királynő pedig minden volt, csak az nem amit a neve sugallt. Rosamund Pike mindent elkövetett a hitelesség érdekében, de az is kevés volt. Bill Nighy karaktere jó ötlet volt, de azért az öt percért kár volt belerakni a filmbe. Toby Kebbell jópofa volt, hamar szimpatikus lett, de abból hogy ő Poszeidon fia, nem sokat lehetett látni.
Dióhélyban a véleményem annyi, hogy egy erős szereplőgárdával telepakolt alkotás ez is, de esély sem volt rá, hogy ezek a nevek kibontakozhassanak, mert a vacak forgatókönyv és gyengécske akció volt a fő része a cselekménynek. Hiába a jó zene, és a jó színészek, ez sem lett jobb mint az elődje, azt nem mondanám hogy rosszabb, ugyanaz a színvonal. Ja és persze a 3D-nek megint nem volt semmi értelme.
Minden tiszteletem a marketingé, mert az előzetes mindkét esetben, kiváló szórakozást nyújtó produkciót ígért.
Ennyi.
