Első rész története: A helyszín a Suzuran, egy iskola ahol mindennaposak a verekedések és az erőszakos cselekmények. Ennek ellenére a fennállása óta még senkinek sem sikerült meghódítania a csúcsot és a vezetővé válnia. Ehhez legközelebb egy harmadéves tanuló, Serizawa Tamao áll és annak bandája. Ám minden megváltozik amikor egy új arc kerül be ide. Takiya Genji nem titkolt szándéka, hogy megszerezze a trónt, mert apjával - aki egy jakuza vezér - megállapodott, hogy ha meghódítja az iskolát, akkor a klán vezetését átadja neki. Persze erről mélyen hallgat és csupán annyi látszik hogy mindenkit kihív akit meglát. Egy idő után azonban rájön hogy társak nélkül nem jut sehová, ezért segítséget kér egy volt diáktól, Katagiri Ken-től,  aki egy alsóbbrendű alkalmazott a jakuzában. Az ő támogatásának hála gyűlnek az új bandatagok, de a háttérben más emberek is mozgolódni kezdenek.

Megvalósítás: A Crows Zero ugyan Hiroshi Takahashi 1990-1998 között futó, huszonhat kötetes Crows című mangája alapján készült, de kizárólag azokat az eseményket mutatja be, amelyek még a manga cselekménye előtt történtek, innen a Zero név is egyébként.

Eleve maga az ötlet, hogy a rendező a hazájában igen népszerű és az egyedi látásmódjáról ismert, Takashi Miike legyen, már figyelmet érdemel. Tőle eddig is olyan produkciókat láthattam, amelyekben ügyesen keveredtek a műfajok és neki nem gond egyik ágazat sem. Ugyanúgy megállja a helyét a vígjátékban, a drámában, valamint a horrorban is. Erre tökéletes példa lehet a Meghallgatás című filmje, az Ichi The Killer, vagy az 1997-es Fiatal Huligánok, ami megismertette vele azt a világot amit a Crows Zero-ban is látni.

A forgatókönyvet az a Shôgo Mutô vetette papírra, aki a Densha Otoko dorama sztoriját írta, ami főként komikus elemeket használt és talán ez volt az oka annak, hogy a film során néhol túlzottan erőltetett poénokat lehet találni. A drámai szállal úgy nem volt bajom, ellenben a női főszereplő egy idő után elfelejtődik és csak ritkán bukkan fel, tudom hogy ez nem egy szerelmes film, de azért jobban lehetett volna érezni a köztük lévő kötődést, ha többet mutatják. Egyébként ezt inkább a második résznél lehet jobban megfigyelni. A cselekmény sok helyen leült egy kicsit és vontatott lett, de összességében nem volt zavaró.

A fényképezés reális volt, semmi Hollywood-i hatás szerencsére, minden valóságosnak hatott. Na jó azért nem minden, voltak benne olyan jelenetek amik abszolút nem illetek oda, mint például a bowling, az ilyet inkább animeben tudtam volna elképzelni.

A színészekre egy rossz szavam sem lehet, mindenki maximálisan odatette magát. A főszereplők, Shun Oguri, Takayuki Yamada, Kyôsuke Yabe, Kenta Kiritani nagyszerű alakítást nyújtottak.

Csak ajánlani tudom a filmet, a remek színészi játék és kiváló zeneválasztás miatt biztos újranézem majd.

A második rész története:  Genji továbbra sem uralja a Suzuran-t és nem tudja egyesíteni a bandákat sem. Egy volt diák, aki gyilkosságért volt az ifjúkori börtönben, szabadlábra kerül. Amikor elmegy a temetőbe, hogy bocsánatot kérjen áldozatától, annak iskolatársai ott várják hogy bosszút álljanak a vezérük halálán. A fiú elmenekül a Suzuran-ba ahol találkozik Serizawa-val és társaival, akik felismerik benne korábbi vezetőjüket és segíteni akarnak neki. De mivel a két rivális iskola között egyelőre ideiglenes béke van, egyikük sem támadhatja meg a másikat. Ekkor megérkezik Genji, aki ez egészről mit sem tud és megüti az egyiket. Ezzel kezdetét veszi a háború a Hosen akadémiával.

Megvalósítás: Nagy részben ugyanolyan mint az első volt, annyi különbséggel, hogy bár jóval több benne a harc, unalmasabb is lett. Ezen kívül itt nem látni a felügyelőt sem, aki elég sokszor feltűnt korábban. A szerelmi szál még gyengébb mint volt, a dráma annyiban kimerül hogy Genji vívódni kezd és érettebben próbál hozzáállni a dolgokhoz és apját is tisztelni kezdi, noha nem rajong érte továbbra sem. Valamint Kawanishi is folyamatos változáson megy keresztül, ami nem feltétlenül a jó irányba történik.

A színészi játék továbbra is ütős, az új karakterek-nek hála, még több jó alakítást láthatunk olyan nevekkel mint, Tsutomu Takahashi és Shôichirô Masumoto, valamint sokkal nagyobb szerepet kapott most Kazuki Namioka is.

Ha választanom kéne, akkor mindenképpen az első részt javasolnám, mert abban több a mondanivaló és a történet is érdekesebb, de mindenképpen érdemes megnézni ezt is, szerencsére az egész stáb megmaradt, így a minőség is megvan egy kellemes két órára, ismét.

Ennyi.