Hivatalos leírás: A Sadelstein család boldogan él gyönyörű Los Angeles-i otthonában. A nyugalom és békesség szinte megzavarhatatlan körülöttük. De csak szinte. Évente egyszer, a Hálaadás napján beüt a ménkű: meglátogatja őket a családfő, Jack (Adam Sandler) ikertestvére, Jill (Adam Sandler).

Az ikrek elképesztően hasonlítanak egymásra: abban is egyformák, hogy alig viselik el a másikat. Igaz, Jillt valóban képtelenség kibírni. A nő hisztis, kiszámíthatatlan, akaratos, és a medencében szeret jet-skizni. Látogatása idejére a villa és kertje háborús zónává válik, a testvérek kiássák a csatabárdot, és semmilyen eszköztől nem riadnak vissza, ha kicsit kínozhatják a másikat. Egyedül Al Pacino (Al Pacino) nem érti az egészet. Ő halálosan beleszeret Jillbe.

Megvalósítás: Általában véve kedvelem az Adam Sandler filmeket, persze nem mind jó szerintem, de azért akad pár kedvencem köztük. Sajnos a Kellékfeleség nekem nem jött be, a Nagyfiúkon már jobban szórakoztam és pont ezért reménykedtem hogy a Jack és Jill is jó lesz majd. Sajnos tévedtem. Kezdjük ott, hogy ha Adam Sandler-ből kettő van az nem jelenti azt feltétlenül, hogy hasraesős poénok lesznek az egész film alatt. Épp ellenkezőleg, azt kell mondanom hogy pont ő volt a leggyengébb láncszem az egész gépezetben, egszerűen túlságosan idegesítő volt nőként. Ez köszönhető a forgatókönyvírónak, aki bugyuta és érdektelen párbeszédekkel tömte tele a sztorit, aminek köszönhetően a viccesnek tűnő szituációk többségének ripacskodás lett a vége. Az meg egy röhej, hogy a szori nagyjából erre épül: Jack megbántja Jill-t, Jill sír erre Jack elnézést kér és mégegyszer megbántja és így tovább.

A cselekmény elég kiszámítható, de azért vannak benne váratlan fordulatok. A színészekkel amúgy nem lenne baj, csak mivel értelmetlen és ostoba sorokat rágtak a szájukba, nem nagyon volt hatásuk a történetre nézve, ettől eltekintve persze nem csalódtam bennük. A főszereplőről ugye már beszéltem, akkor most jöjjenek a többiek. Katie Holmes nagyon aranyos volt, sok dolga nem volt, csak egy kedves családcentrikus anyát kellett eljátszania. Al Pacino szereplése az  egyik legnagyobb talány a számomra. Nem csak azért mert eddig egy moziban sem blamálta magát és egyszer sem csinált hülyét magából - megjegyzem azért annak örültem hogy könnyedebb szerepben is látni lehet. Inkább az nem fért a fejembe, hogy mielőtt elvállalta volna a felkérést, elolvasta-e a forgatókönyvet. Csodálom hogy a nagy fejesek nem terjesztették még elő Arany Málnára ezért. Egyébként a legviccesebb beszólása neki van az Oscar díja kapcsán. A két gyerek megállta a helyét, de egy idő után a kisfiú ragasztási mániája egy cseppet sem volt vicces. Eugenio Derbez a mexicoi kertészként nem annyira, viszont a saját nagyanjaként már tényleg tudott nevettetni. Nick Swardson már több Happy Madison produkcióban részt vett. Vendégszereplők közül több ismertebb arc köszönt vissza, olyanok mint David Spade, Tim Meadows, Norm MacDonald, Geoff Pierson, Shaquille O'Neal, John McEnroe, Jonathan Loughran és még felbukkant egyszer Johnny Depp is.

A sok remek színész ellenére, most egy igen felejthető mozit sikerült összeraknia  a Madison-os fiúknak. Remélem a következő tényleg jobb lesz.

Ennyi.