A vérdíj egy jó film, megvan benne minden ami miatt ezt a műfajt szeretem. Jó történet, jó karakterek és érdekes párbeszédek, avagy jó forgatókönyv. Annak megítélése, hogy másnak hogy tetszene-e, nem az én tisztem. Azt viszont tudom, hogy nekem mind a film maga, mind a műfaj bejött. Tulajdonképpen egy gengszter és vígjáték keverékként volt reklámozva, némi Guy Ritchie beütéssel. Ezekkel nem is tudok vitába szállni, hiszen az említett rendező érezhetően hatással volt a film készítőire, ami nem is baj. De emellett fontos rész jut a drámának és a romantikának is, ezek együtt alkotják a cselekményt.

Az hogy sokan nem is ismerik a szóban forgó mozifilmet, végtelenül egyszerű okra vezethető vissza. Nálunk csak most lett kiadva dvd-n, ami azért is zavaró, mert egy 2009-es produkciórol van szó. Abban is biztos vagyok, hogy a megjelenés oka, a Guardista kritikai és közönségsikere.

Maga a történet végtelenül egyszerű. Fogjunk egy szerencsétlen főhőst és helyezzük bele egy kellemetlen szituációba, amiből csak úgy tud szabadulni, ha még több kellemetlenséget szenved el. A többi mind körítés, a család, a nő és gengszterek. Mind e köré az alap köré épül, így a dramaturgia is egyszerű. Tartozás, menekülés, családi háttér, még mindíg menekülés és a végén a nagy finálé, ami nem tesz mindenkit felhőtlenül boldoggá. Nagy ötlet egyébként hogy az egész film alatt a kaszás narrál és ossza az okosságot. A mondanivalójában lehet találni értelmet és a másfél óra alatt több aktuális téma is terítékre kerül, mindenki olyan tanulságot von le belőle, amit szeretne.

Tehát a forgatókönyv és a rendezés is rendben van, de nagy szerep jut a jó fényképezésnek és a filmzenének is. Az operatőr naturális képekkel dolgozott, semmi felesleges "Hollywood"-i mozdulat vagy beállítás, így sokkal természetesebbnek és ezáltal hitelesebbnek hatott a látvány. Aminek az akciónál is nagy jelentősége volt, az ilyen jelenetből ugyan nem volt sok, de ami volt abban nem volt hiba.  A már említett aláfestő zene is nagyban hozzájárul a film élvezhetőségéhez, betétdalok nem voltak, de jó kis gitáros-dobolós muzsikát raktak a jelenetek alá.

Akkor jöjjenek a színészek. Cillian Murphy a 28 nappal később óta a kedvenceim között van. Tehetségére szerencsére hamar felfigyeltek, így egyre több nívósabb alkotásban kap szerepet. Legutóbb a Lopott időben lehetett idehaza látni és bár maga a film közepes lett, benne mégsem csalódtam. Jim Broadbent nagyon laza volt, ennyire laza szerepben talán még nem is láttam.  Nagyon üdítő szinfoltja volt a történetnek. Jodie Whittaker-rel most találkoztam másodszor, elsőre az Idegen arcokban láttam és ott is szimpatikus volt. Brendan Gleeson továbbra is nagyszerű. A maffiafőnök nagyon jól állt neki. Michael McElhatton eddig ismeretlen volt számomra. Liam Cunningham inkább mellékszereplőként szokott feltűnni, ahogy most is.

A jó színészek, a történet, a jó dialógusok és persze a zene ez mind hozzájárult ahhoz, hogy megkedveljem a filmet, így a többször nézős kategóriába esik nálam.

Ennyi.