Történet: Tripp épp kedvesen beszélgetni próbál Kaitlin-nel, egy csinos banki ügyintézővel, amikor arra lesz figyelmes hogy ki fogják rabolni az épületet, ezért ráveti magát a nőre, hogy megóvja. Trippnek igaza volt, valóban ki akarják rabolni a bankot, csak hogy egyszerre két csapat. Ez már önmagában ellentéteket szül, hisz míg az egyik csapat profi, a másik kevésbé. De közben Tripp-nek feltűnik valami, ezért vizsgálódni kezd, hogy talán más is van a rabláson kívül.

Megvalósítás: Először érdekes választásnak tűnt Rob Minkoff a rendezésre, hiszen pályáját főként rajzfilmekkel és animációs filmekkel kezdte, neki köszönhetjük Stuart Little-t és az Oroszlánkirályt is, de ugyancsak ő dirigálta a Tiltott Királyságot, ami egy igen jó kis fantasy lett. Szerencsére pozitívan csalódtam benne, tudott bánni a színészekkel. A sztori amilyen egyszerűnek indul, annyira megcsavarodik a végére, ahová a Jon Lucas - Scott Moore írópáros több fordulatot is beiktatott. Ugyan a reklámhadjárat során, kihangsúlyozták hogy a Másnaposok íróiról van szó, de senki ne essen abba a csapdába, mint a Terhes társaság-nál, azért mert hiába rendezte vagy írta valaki azt a produkciót, nem biztos hogy a másik is annyira mulatságos és leleményes lesz. Ha tehát úgy állunk a filmhez, hogy nincsenek effajta elvárásaink, akkor nem csak hogy nem fogunk csalódni, hanem még jól is szórakozunk.

Ehhez nagyban hozzájárul a színészek játéka is, de most nem az abszolút főszereplők vitték a mozit, hanem a mellékszereplők. Patrick Dempsey sosem tartozott a kedvenceim közé, itt a gyógyszertől elvonási tüneteket produkáló zseni szerepében inkább ripacskodott szerintem. Ashley Judd pedig annyira háttérbe szorult, hogy a vége felé volt inkább aktívabb és tudtam volna helyette sokkal jobban kinéző színésznőt választani a szerepre, hiába kedvelem a jó játéka miatt, ez itt most annyira nem volt látható. Ellenben Octavia Spencer-el aki egész humoros volt mint irigykedő és egy jobb életre vágyó banki ügyintéző, jók voltak a beszólásai is. Jeffrey Tambor itt megint nagyobb szerepet kaphatott és élt is vele, habár a szokásos "nekem mindenből elegem van" fejet vágta végig, azért voltak nagyon jó pillanatai. Curtis Armstrong abszolút felejthető kategóriába esett most, hiába volt fontos karakter, teljesen elhalványult a többiek mellett. Matt Ryan eleddig ismeretlen volt számomra, de most felkerült a térképre és remélem az álomgyárban is felfigyeltek rá, nagyszerűen hozta a komputerzseni pszichopata bankrablót, aki akármilyen volt nem lehetett utáni. Ugyan ez a helyzet John Ventimiglia-al és Mekhi Phifer-el, a profi hármas tagjaiként egyrészt nagyon jól hozták a karaktereket, másrészt a párbeszédeik is legalább ilyen jók lettek, főleg azok amiket a túszokkal, vagy a két tehetségtelen rablóval folytattak. Akkor most jöjjön a kettő pancser. Tim Blake Nelson és Pruitt Taylor Vince iszonyat sokat tett az élvezhetőségért, teljesen átélték a szerepüket, komolyan mondom a legtöbbet rajtuk lehetett nevetni. Már a nevük önmagában is nevetésre készteti az embert : Mogyoróvaj és Zselé. Az meg hab a tortán, hogy azért elmondják, ezek nem az igazi neveik. Végül itt van még Adrian Martinez enyhén begerjedt biztonsági őrként.

A végére talán túlságosan is sok fordulatot rakott be a két író, így volt olyan ami már kiszámítható volt, de mindezzel együtt is azt mondom, érdemes többször is megnézni időnként. Nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen szinkront kap majd, mert nagyon sokat beszélnek benne és a poénokat sem lesz könnyű bemagyarosítani - arról nem beszélve, hogy a jó kis akcentus is ugrik - de reménykedem.

Ennyi.