Történet : Buck Matthews a vietnami veterán kikerül a börtönből és hazaindul szülővárosába, ahol sokan nem fogadják szívesen, főleg a seriff aki mindent elkövet azért hogy elüldözze. Az idő alatt amíg Buck börtönben volt, a városban eluralkodott a bűnözés. Egy helyi motorosbanda tartja rettegésben az itt élőket, rabolnak, ölnek, erőszakolnak és kábítószert terjesztenek. Nekik nem szent semmi, de most emberükre akadtak, Buck megment egy nőt akit épp meg akartak erőszakolni és ezt a banda vezetője személyes sértésnek veszi, ezért bosszút állnak. Megölik a feleségét és bántják a kislányát, aki mentálisan súlyosan sérül ezután. A férfi bosszút esküszik és barátjával, aki a seriffnek dolgozik elindul hogy elégtételt vegyen és megszabaduljon a várost rothasztó bűnözéstől. Ehhez segítségül hívja egyik volt cellatársát, aki ajándékkal kedveskedik neki, miután odabenn vigyázott a bőrére.
Megvalósítás: Nem hiszem hogy sokan látták eme produkciót, ami ötvözi a szokásos bosszúállós filmeket és Mad Max hangulatot, talán egy kis Magányos Farkas is van benne. Nem egy remekmű ez tény, de 86-ban ez még még egész jó akciómozinak számított, én gyerekként láttam még videókazin és akkoriban nagyon bejött. Mai szemmel nézve mind a rendezés, mind a forgatókönyv hagy némi kívánnivalót maga után. De fontos hogy ne felejtse el senki, hogy ez nem mai film és ekképpen álljon hozzá, összehasonlítva az akkori hasonló alkotásokkal, igenis volt létjogosultsága az 80-as akciófilmek között.
Az egyetlen amibe bele tudok kötni, ami most és akkor is igaz volt, az az iszonyatosan rossz dramaturgia. Olyan hírtelen történnek az események, hogy még meglepődni sem lesz időnk, míg máshol szép lassan építik fel a cselekményt, itt gyakorlatilag az első negyed órában minden megtörténik és már csak a bosszúhadjárat és annak következményei maradnak.
Viszont nagyon bejövős filmzenéje volt, amiben nem csak felhangzik a Survivor ominozus száma, hanem a dallama erősen beleépül a filmbe és a Don Preston által komponált zenébe is.
A szereplők közül a főszerepet játszó Gary Busey lehet a legismerősebb. A sátáni mosolya miatt, előszeretettel alkalmazzák rossz-fiúként, erre példa a Halálos Fegyver, az Egy házban az ellenséggel vagy az Úszó erőd, de pozitív karakterként is sokat szerepelt már. Ilyen volt a Holtpontban, vagy a Ragadozó 2-ben - jó ott ellenszenves volt, de nem volt rossz ember. Rengetegszer láttuk már a moziban és a képernyőn egyaránt, nagyon sok mellékszerepe van a mai napig. Yaphet Kotto szintén a sokat foglalkoztatott színészek közé tartozik. Játszott többek között a Nyolcadik utas a Halál-ban, az Élni és halni hagyni (007) moziban, a Thomas Crown ügyben (a 1968-as változat), a Menekülő ember-ben, és Éjszakai rohanásban is. Seymour Cassel -t a Konvoj-ban ismertem meg, de a Fehér Agyarban is kedveltem, több szerepére nem nagyon emlékszem. Itt egy felettébb idegesítő embert személyesít meg, akit könnyű volt megutálni. William Smith végig olyan arcot vágott, mint aki vagy el akarja sírni magát, vagy mondani akar valamit.
A nagyon erőszakosnak szánt jeleneteket külső képekkel próbálják elkerülni, így a feleség megölése sincs közelről bemutatva, az erőszak ezzel a minimálisra van csökkentve és így nagyjából korhatárfüggetlen - leszámítva egy véres fejet.
Mindenképpen érdemes volt újranézni, ha másért nem is akkor azért hogy nosztalgiázzam egy kicsit. A mai látványos és pörgős filmek között ugyan nem állja meg a helyét, de akit érdekel milyenek is voltak a régi-régi akciófilmek, azoknak ajánlott megnézni, akárcsak azoknak akik ezeket az élményeket újra fel akarják eleveníteni.
Ennyi.
