Vannak jó kémfilmparódiák és vannak a rosszak, illetve vannak a MacGruber féle jónak induló, aztán csúnyán leszereplő alkotások is. A film indulásánál is megtalálható az a fajta antiprofizmus ami a főszereplőt jellemzi, de míg ez vicces Johnny English esetében, itt erőltetett és később idegesítő is. Volt benne sok jó ötlet és még több lehetőség, de az egész elsilányult olyan negyed óra után és sajnos ezt semmilyen fenékbe dugott zöldség sem menti meg, sőt épp ellenkezőleg. Paródia lévén sok filmet utánoz, ám mint az elsőre sejthető főleg MacGuyver-t próbálják kifigurázni benne. Maga a karakter egy pár perces szösszenetben született meg és néhányan úgy vélték, hogy egy egész estés moziból még többet profitálhatnának. Végül is maga az elképzelés jó, csak akkor egy olyan forgatókönyvet kellett volna letenni az asztalra, amiben nem csak az akció játszik szerepet, hanem a jó párbeszédek is. És ez a része rettentően rosszul lett kivitelezve, Lehet, hogy nem kellett volna a rendezőnek belefolynia a forgatókönyvbe, vagy fordítva. De éppen ez áll Will Forte -re is, aki abban a kis videóban vicces volt, de ide ez kevésnek bizonyult.
Megtalálható benne minden olyan klisé, ami röhejessé teheti a mozit, idétlen karakterek, váratlan fordulatok és nulla meglepetéssel kecsegtető történetvezetés, ami ebben a műfajban nem is lenne gond. De még mindezekkel együtt is egy lapos és unalmasan idegesítő produkció lesz a végére és amikor már tényleg nem bírjuk idegekkel, belöknek egy szellemmel való szeretkezést idétlen hangokkal körítve, illetve itt van a Segal féle torokkitépés, amit itt MacGruber módszernek hívnak. Az egyszerű és humorosnak ható jelenetek felváltja a szokásos altesti poénkodás. Azt nem mondom hogy nem volt benne olyan amitől ne nevettem volna, de egy vígjátéktól az ember azt várja, hogy folyamatosan fogja a hasát a röhögéstől. Ez a hiba sajnos nem csak itt bukkan fel, hanem az újsütetű romantikus komédiák, illetve más viccesnek szánt filmek is ide tartoznak, de ebbe most nem megyek bele. A lényeg, hogy ismét egy középszerű alkotással gazdagodott a paletta.
Azt hogy Will Forte mindent elkövetett elismerem, de sokszor nem éppen jó értelemben volt hülye. Egy háborús hőstől, aki nem is tudom mennyi kitüntetéssel rendelkezik, azt várná a néző hogy lát majd valamit a profizmusából. Még a korábban vele dolgozók is azonnal mellé álltak, mert akkora akcióhős és mégis egy teljesen alkalmatlan idióta, aki nem a jó ételemben bolondozik, hanem csak simán tehetségtelen. Egyetlen olyan van ami tényleg bizonyítja a hírnevét és ez a korábban említett toroktépés, ami egy csöppet durva. A hölgy partnere aki maga is kemény kommandós, valahogy a végéig úgy viselkedik, mintha teljesen kezdő lenne és csak az utolsó 10 percben mutat valamit, őt egyébként Kristen Wiig játszotta el. Az egyetlen aki az elejétől valóban ténylegesen hozzájárul a robbanófej megszerzéséhez, az a Ryan Phillippe által alakított Piper. Nem is tudtam megérteni, hogy a fenébe vállalta el a filmet, hogy egy ilyen igazán tehetséges színész mit keresett itt és hogy miért vállalta hogy a csupasz seggét mutogassák miközben egy zöldség ..... . A fő gonoszt megszemélyesítő Val Kilmer is hozta amit kellett, sőt rajta jobban lehetett szórakozni mint MacGruber-en.
A megannyi utalás korábbi sikerekre sem tudta feledtetni a tényt, hogy ez a mozi gyengére sikerült és hogy arra jó hogy a magyar kereskedelmi televízió betegye a műsorába a többi értelmetlen hülyeség közé, de hogy bárki is pénzt áldozzon rá, arra nem.
Ennyi.
