Oliver Stone neve általában elég garancia szokott lenni a sikerhez, de legalábbis egy jó történethez. A szakasz, a Született gyilkosok és a Minden héten háború rendezője az első résszel betalált hála a jó stábnak, a jó színészeknek és jó sztorinak. Ezúttal azonban hiába a nagynevű rendező és a remek gárda, ha a film elsüllyed a silányságban. Amúgy is nehéz lett volna felnőnie az elődjéhez, de hogy a közelébe sem ér majd, arra nem is gondolt senki.
A gazdasági válság jó támpontot adott az ötletekhez, de végül semmi értelmeset nem tudtak kezdeni vele. Az egész film egy "buborék". A főszereplő az amúgy tehetséges Shia LaBeouf borzalmasan teljesít, semmi élet nincs a játékában. A barátnőt alakító Carey Mulligan sem nagy durranás, de annyira nem is rossz. Michael Douglas hozta amit kellett, benne nem tudok csalódni. A fő gonosznak beállított Josh Brolin se nem ijesztő, se nem érdekes. Eli Wallach a madaras fütyörészésével inkább zavaró volt. Frank Langella-ról egyetlen dolog jutott eszembe, az hogy mennyire megöregedett, sajnos a játékát nem lehetett élvezni. A vicces az hogy a mellékszereplők sokkal hitelesebbek voltak.
A produkció legnagyobb hibája az előre beharangozott izgalom és fondorlatos cselekmény hiánya. A mentor halála utáni bosszúból semmi sem hihető. A mozi se nem dráma, se nem thriller, az a helyzet hogy agyonuntam magam rajta és sajnos nem csak én gondolom így. Általában véve törekedek a pozitív véleményre, megpróbálom megtalálni a pozitívumot, de itt nem találtam semmit. Még a Craig Armstrong által szerzett zene sem segített rajta.
Egy elhibázott lehetőség, ráadásul egy olyan casting-al amivel nem lehetett volna nehéz befutni.
