Ó Barry Levinson, a rendező, producer és író, akinek eddig is számtalan munkájáért rajongtam. Ott volt a Jó reggelt Vietnám, Esőember, Avalon, Zaklatás, Pokoli Lecke, Gömb, illetve hogy egy újabbat mondjak a Minden azzal kezdődött című film. Most (2006) is egy olyan témához nyúlt, ami lehetett volna hálátlan is, de a húszmilliós forgatási költség bőven megtérült, így szerencsére nem bukott vele. A politika mint mondanivaló nem sok produkcióban állja meg a helyét, a Dzsentlemanus, az Amikor a farok csóválja - szintén Levinsontól - , a Döntő szavazat és a tavalyi Frost\Nixon után, a reménykedésem nem volt alaptalan. A kiválóan felépített történet nem kínál sok meglepetést, ellenben erejét a színészi játékra alapozza. Ez persze nem azt jelenti, hogy maga a cselekmény unalmas, vagy sablonos lenne, mert közel sincs így. Már maga a tény, hogy egy humorista ennek a rendszernek a részét képezze, elég abszurd, de ami tényleg kemény az-az, hogy szavai mögött komoly kritika van, ami nem pont dicséri azt. És ahogy Tom Dobbs oly frappánsan megfogalmazta : " A politikus olyan mint a pelenka"
Akinek gondja van a jelenlegi helyzettel, vagy átlátja ezt az összevisszaságot és képes megérteni, hogy a vezetők beszédei tele vannak üres frázisokkal, az megtalálja a számítását. Egy másfél órára bárki eljátszhat a gondolattal, hogy mi lenne ha azok akik eddig nem váltak be, nem is próbálkoznának és a helyükbe olyanok lépnének, akik tényleg tudnának is változtatni. - méghozzá a jó irányba.
De, mi lett volna ha az udvari bolond lett volna az uralkodó, a király helyett? Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni, de annyi bizonyos ha annyira intelligens lett volna mint Dobbs akkor csak jobbá tette volna a birodalmat. Legalábbis Robin Williams sikeresen elhiteti a nézővel, hogy igen is pozitívumként értékelendő egy ilyen változás. Karakterét mesterien formálja meg és ugyan volt már sokkal jobb alakítása is, ezt a szereplőt neki írták. Ám nem szabad megfeledkeznünk a többi remekbe szabott aktorról sem. Christopher Walken mint menedzser és legjobb barát fantasztikus teljesítményt nyújtott és egy percre sem zavart, hogy most nem egy rossz-fiú-t játszott. Lewis Black leginkább tv-filmekben, sorozatokban, rajzfilmekben és játékokban tűnik fel, de a nagy-vásznon is otthon volt, jó beszólásokkal. Laura Linney-t nagyon kedvelem, igazi tehetség aki képes a változásra. Talán a Dave óta követem a karrierjét és mint már annyiszor, most sem okozott csalódást. Jeff Goldblum-t örömmel látom, akármilyen filmben is tűnik fel, és bár sokszor mellé választ, vannak jól eltalált karakterei, mint amilyen most Stewart is volt. De másik társa, David Alpay is dicséretet érdemel. Tina Fey és Amy Poehler önmagukat adták, ami őket nézve csakis örömteli lehet.
Robin Williamstól legutóbb a Világ legjobb apját néztem meg, ami hát .... érdekes volt. A hitem nem rendült meg benne, de azért kicsit féltem hogy ha megint csalódás lesz, akkor végképp kiábrándulok, pedig őt gyerekkorom óta csípem. Lényeg a lényeg, nézzétek meg, mert megéri. Akár többször is.
Ennyi.
