Paul Haggis rendezte és írta is a produkciót, de azért segített neki, hogy a Pour elle alapján dolgozhatott.  Haggis azért nem szégyenkezhet, mert nagyon eltalálta a sztorit és annak a kibontását, eddig is nagyon eltalált forgatókönyveket készített és a direktori munkájára sem lehetett panasz. Most is ugyanez a helyzet és pont ezért nem értem, hogy ez a film miért nem kapott nagyobb visszhangot. Jó persze ez nem egy akciófilm és a dramaturgia és szép lassan csöpögteti az eseményeket, míg a főhős vívódik és végül eldönti, hogy megmenti az asszonyt. De ez még nem indítja el a pörgést, mert ekkor indul be csak igazán a lassan folyó eseményláncolat, ami a tervezéssel indul és végül magában a menekítésben csúcsosodik ki.

Azonban mint mondtam ez nem megy gyorsan és bár lesz aki néha már túl lassúnak, esetleg unalmasnak fogja érezni, ez mégsem ment a cselekményvezetés rovására. De ezt mindenki maga döntse el majd.

Stéphane Fontaine kamerakezelése az életszerű bemutatásra fókuszált. Végig hiteles képek, eltúlzásnak nincs nyoma. Arról nem beszélve, hogy ő mellőzi azt a manapság oly divatos szokást, hogy a narancs-kék színkezelést használja.

A casting remek, a színészek mind értették a dolgukat. Russell Crowe most is nagyszerű volt, mint általában. Mondjuk nekem a Bennfentes-beli szerepe marad a favorit. Elizabeth Banks büszke, majd megtört nőként, kiválóan egyensúlyozott a reményteli, majd reményvesztett karaktere között. Amúgy nagyszerű ötlet volt, hogy egészen a végéig nem mondták meg konkrétan, hogy ő követte el a gyilkosságot, vagy nem. Olivia Wilde a szexi csábító, legalábbis ez jött le az egész lényéből. Aisha Hinds és Jason Beghe volt a nyomozópáros, akik lekapcsolták az anyukát. Utóbbi mellesleg sokkal szimpatikusabb volt. Daniel Stern megöregedett, igen furcsa volt látni egy ilyen komoly szerepben, de nem volt vele különösebben baj. Brian Dennehy-t minden alkalommal jó látni, sajnos az öreg már nem örvend olyan nagy egészségnek. Liam Neeson összesen abban az egy jelenetsorban szerepel, ami az előzetesben is benne van és még így is nyomot hagy a nézőben. Lennie James-t meg egyre jobban kedvelem, nincs mese hiszen ő is egyre több nagyobb felkérést kap.

A zene ismét csillagos ötös. Danny Elfman ismét nagyon kellemes kis score-t hozott össze, ami eltekintve a betétdaloktól, folyton jelen van. A betétdalokra is érdemes kitérni, mert nagy gonddal válogatták össze. A vége felé Moby kimondottan üdítően hatott.

Ennyi.