Történet : Narumi Ayumu átlagos középiskolás diák, lenne ha épp nem egy gyilkossági ügy fő gyanúsítottja lenne. Ha nem a nyomozást végző rendőrtiszt sógora lenne és ha nem a nagy hírnévnek örvendő és eltűnt briliáns detektív öccse nem lenne.

Egy diáklánnyal közösen próbál rájönni arra, hogy mi köze a mostani esetnek, bátyja eltűnéséhez és a titokzatos Blade Children nevű szervezethez. Saját logikája segítségével sikerül megtalálni a csoportot, jobban mondva ők találnak rá, mert a többségük úgy hiszi, ő lehet megmenekülésük kulcsa.

Ahogy az idő telik Ayumunak egyre veszélyesebb próbákat kell kiállnia, miközben egyre több a haláleset körülötte.

Kidolgozás: Kyou Shirodaira sztorija izgalmas és érdekfeszítő, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy majd öt éven át futott, majd megélt egy animeátiratot is. Sajnos ez utóbbi nem nyerte el annyira a tetszésem, mint ahogy vártam. Ebben nagy szerepe lehetett annak is, hogy az utolsó epizódban ugyanúgy nyitva vannak a kérdések, mint a sorozat elején. Az egyetlen ami ebben az időben történet az a Blade Children-ekkel való kapcsolat bemutatása, Ayumu bátyjáról továbbra sem derül ki semmi konkrétum és a sógornő nyomozgatása is folyamatosan azt az érzést váltotta ki belőlem, hogy előbb-utóbb történni fog vele valami. Meglepetések nem nagyon voltak, fordulatok úgyszintén, ellenben jelen volt a túlbonyolított logika, ami leginkább a különböző feladatoknál való reagálásban merült ki.

A karakterekkel nem volt semmi baj, már az első percben lehetett tudni ahogy megláttad a szereplőt, hogy nem biztos hogy tényleg ő a jó, vagy éppen a rossz. Ez a kettősség jó pont volt a cselekmény folyamán. Ott van még Ayumu személyisége, ami ugyan fokozatosan változik, a legtöbbször az örök második helyre kárhoztatott öcsit veszi fel, habár többször is elhangzik az, hogy ő többet is képes elérni mint amire valaha gondolt és még olyan helyekre is eljuthat, ahová Kiyotaka nem.

Hiyono karaktere csöppet idegesítőre sikerült, hiába zseniális nyomozó-riporter (középisolás) , túlságosan hírtelen és sűrűn tesz olyan dolgokat, amik még engem is elbizonytalanítottak vele kapcsolatban. Azonnal feláldozná magát ha mást megmenthet, gondolhatnánk hogy ez mennyire nemes cselekedet lenne, ehelyett inkább önző és meggondolatlan. Tetteinek súlya és következménye is van, ami nem minden esetben van hasznára a saját maga választotta partnerének.

Ha azon kéne gondolkoznom ki ragadott meg leginkább akkor az Kanone lenne. Nagyjából a történet közepe fele bukkan fel, de van egyfajta kisugárzása. A kétség amit a többiek éreznek, nála nincs jelen, legalábbis azt hiszi, hogy tudja mi a jó és mit kell tenni, még akkor is ha az nem helyes. De végül ő is megváltozik és reménykedni kezd, hála a fiatalabb Naruminak, hogy még min megy keresztül a mangában azt nem tudom, de ott biztos több szerep jut neki.

A hangokkal nem volt bajom, de a grafika nekem valahogy túl gyerekesnek tűnt ehhez a műfajhoz, a J.C. Staff már csinált jóval minőségibb munkát is. Azt nem tudom, hogy mennyit vettek át az eredeti karakterdizájnból, de ha az alapján dolgoztak akkor az annyira nem zavaró, viszont ha saját maguk találták ki akkor kicsit csalódtam. De persze nem annyira hogy ne érdekeljen minden cím amit ők készítenek.

Egyetlen kérdést tennék fel csak az A+-nak\Animax-nak : Miért éppen ezt vették meg, vannak sokkal jobban sikerült krimi-k is, ez inkább egy középszerű alkotás.

A Seiyuuk-ra most sem volt semmi panasz. Kedvencek : Kenichi Suzumura (Ayumu), Kotono Mitsuishi (Madoka), Yui Horie (Rio), Hitomi Kato (Ryouko), Takeshi Kusao (Kousuke), Kenji Nojima (Kanone).

Összesítve: Jobb is lehetett volna. MAL : 7 pont