Habár az eredeti alkotás nem ezt a történetet követi, azért több dolgot is átemeltek onnan. Azt hogy Alexandre Aja meg van veszve a véres horrorfilmekért, már egy ideje tudni lehet. Gondoljunk csak a Sziklák szemére, vagy a Tükrökre. De az igazi szadizmust, az igazi gore élvezetet, a csontig fosztó mészárszéket, eddig nem tudta megrendezni. Ennek jött el az ideje most. Pete Goldfinger és Josh Stolberg sztorija egyszerű mint a bot, de éppen elég volt Ajának ahhoz, hogy végre az igazi kőkemény erőszakdömpinget a vászonra vihesse.
Ezt nem véletlenül hangsúlyozom ki. A film egy bizonyos pontig követi az átlag horror\szörnyfilm kliséit, nem mutat újat sehol. De ahogy eléri azt a pontot - ez valahol a második felében van és durván 10-15 perces - az egész átvált egy élő mozgó húsbüfévé, amit még megtoldottak jó adag olyan jelenettel, aminek hála a legtöbb normál néző - itt azokat értem akik megnézik a műfaj más alkotásait, de az olyan eszetlen darálót mint a Motel, Fűrész 3-tól felfelé és társait már nem - nem hogy viszolyog a látottaktól, hanem egyenesen menekülne a teremből, vagy a képernyő elől. No persze lesz olyan, akinek ez bejön, de eléggé megosztó lesz a véleményezés. Sok helyen olvastam, hogy szórakoztatóan gyilkolnak a halacskák, de sajnos a készítők átestek a ló túloldalára. Hogy ez mennyire tudatosult bennük azt nem tudom, de tény hogy a folytatás ami a Piranha 3DD címet viseli, jövő nyáron debütál a mozikban, azonban immár mások irányítása alatt fog lezajlani. (John Gulager rendezi (Dög), Marcus Dunstan és Patrick Melton írja - A legújabb Fűrész epizód írói amúgy. )
A színészek teljesítménye olyan amilyennek lennie kellett. A főbb szereplők játszottak is valamennyire, a többieknek inkább csak a sikítás és az elmúlás jutott. Az abszolút főhősnek tulajdonképpen a városka seriffje, Elisabeth Shue tekinthető. Ő pont olyan, amilyennek szeretjük. Kemény, okos, bátor és még mindig szép. Mellette segítségként Adam Scott szerepel, aki egy szeizmológia tudós csapat tagjaként jelenik meg a színen és persze később másból is kiveszi majd a részét. A seriff fiaként Steven R. McQueen próbálja meg menteni azt, ami a szünidejéből megmaradt, majd a " nem barátnőjét", Jessica Szohr-t is. Kelly Brook dögös modellként és a Wild Wild Girls oszlopos tagjaként - egyébként van weboldaluk is - egész jó teljesítményt nyújt. Riley Steele pornószínésznővel van pár olyan jelenetük, amiktől a férfinép igen csak boldog lesz. Jerry O'Connell rendezőként igazi seggfej, akinek azért van pár jó beszólása. Ving Rhames seriffhelyettesként igen csak kitett magáért, igaz sokat nem kellett színészkednie, szimpatikus karakter volt az övé is. De volt még bőven ismert név, csak a kötelezőeket mondom : Richard Dreyfuss, Christopher Lloyd, Eli Roth, Ashlynn Brooke, Gianna Michaels, Jason Spisak, Nancy Walters, Dina Meyer.
Muszáj kitérnem a fényképezésre, mert az fantasztikus volt. John R. Leonetti már igazi veteránnak mondható, aki a kamera mögött szinte mindent kipróbált és ez látszik a jó kamerakezelésen. Mindig úgy jelenítette meg a dolgokat, ahogyan azok a valóságban is kinéznek. Csodaszép tájképek és hátterek jellemezték a munkáját, de az R kategóriás képei sem vallottak kudarcot. Ebben nagy szerepe volt amúgy a halak megalkotójának, igazi gonosz szörnyetegként tüntette fel a piranhákat. De persze ez nem azt jelenti, hogy a ma ismert példányok kedvesebbek lennének, ha azt nézzük akkor a természetük ugyanaz, csak a termetük és a külsejük változó.
És ha már itt tartunk akkor a sminkesek, dizájnerek és maszkmesterek is profi munkát végeztek, gyomorforgató, de profi munkát.
A dramaturgia durván így következett : nyugi-zaba-nyugi-csecs-zaba-csecs-csecs-zaba-csecs-mészárlás-mentőakció és zaba-nyugi. De nem is vártam többet tőle. Egész szórakoztató volt, a poénok, a sok modell alkatú hölgyemény és az akció miatt, viszont ami miatt vesztett az értékéből, az a mértéktelen vérfürdő a végén. Az 1978-as változatban is volt hasonló, de itt tényleg elvetették a súlykot. Azok akik imádják a trancsírt, megnyalják majd mind a tíz ujjukat, de akik nem azok bele se kezdjenek.
Ennyi.
