Történet : Rick Grimes rendőrtiszt egy lőtt seb miatt komába esik. Amikor felébred a kórház üres, minden tiszta vér és csonkolt emberi hullákat lát. Eljut egy szobához, ami le van lakatolva, de valakik ki akarnak onnan jönni, és az ajtóra fel van festve: NE NYISD KI. HOLTAK VANNAK BENT. Rick úgy dönt elhagyja a kórházat és hazamegy, útközben azonban találkozik egy nővel, aki deréktól lefelé sérült, jobban mondva nincs neki ott semmi. Hazaérve a házát üresen találja és semmit sem ért. Röviddel ezután fejbe csapják és este egy másik házban tér magához, ahol elmondják neki, hogy azok akiket látott az úgynevezett járkálók, élőholtak akik embereket esznek.

Megvalósítás: A sorozat az ugyanezen a címen futó képregény alapján készült, de igen sok eltérést tartalmaz az eredeti műhöz képest. Nyilván ez is volt az oka annak, hogy a rendező, Frank Darabont úgy döntött, hogy az összes írót szélnek ereszti és másokat szerződtet le, a majd jövő ősszel debütáló 13 részes folytatásra. Ha különálló filmként tekintenék rá, akkor azt mondanám nem volt rossz az írók munkája, de mivel volt mi alapján dolgozni és azt sikerült földbe döngölni, így azt kell mondanom F. Darabont döntése érthető, még akkor is, ha amúgy a W.D. nézettségi rekordot döntött odaát.

Ezzel tényleg nem azt mondom, hogy Andrew Lincoln, Jon Bernthal és Sarah Wayne Callies (érdekesség, hogy ő aktív szereplő is) rossz szkriptet írtak, mert ez közel sincs így, még így is mérföldekkel jobb, mint amit sok Hollywood-i mozis produkcióban látni, az új Romero filmeknél meg sokkal, de sokkal jobb.

De jöjjön a lényeg, a zombifilmeknél alapkövetelmény a jó látvány. Itt aztán tényleg kiváló munkát végeztek a sminkesek, a látványtervezők és az effektesek. Ezerszer hitelesebb képet mutattak a zombikról, mint eddig bármelyik filmben. Az akció nem fordult elő olyan nagy számban, mint a képregényben, de amikor volt akkor kőkemény és sokszor brutális volt, méltó ehhez a műfajhoz.

A színészekre kitérve, Andrew Lincoln remek színész és ez itt is meglátszott, nagyon beleélte magát a helyzetbe, a pilot alapján, minimum Emmy díjat érdemelne. Sarah Wayne Callies, - mint már említettem - írója is a W.D-nek, nekem nem volt annyira szimpatikus mint a képregényben, mondjuk ez minden karakterre igaz amúgy. Jon Bernthal sokkal tovább húzza mint ahogy kellett volna és a viselkedése is elég hamar változik meg. Laurie Holden jó választás volt Andrea-nak, komoly és bátor nő, aki vonzó is tud lenni. Emma Bell a hugicáját játssza és kettejük közt a párbeszédek remek példát nyújtanak arra, hogy milyen jól össze tudtak dolgozni a stábban a népek. IronE Singleton,Michael Rooker és Norman Reedus karaktere igen fontos, de csak kitalált személyek, akik eredetileg nem is léteztek nyomtatásban. Egyébként közülük N. Reedus és M. Rooker testvéreket alakítanak. Az utóbbi az idősebb csöppnyi rasszizmussal megáldott kemény fiú, de az öccse se puhány legény, a legjobb mészárlásokat neki köszönhettem. A többiek, mint Jeffrey DeMunn itt nem kaptak akkora szerepet, mint kellett volna, mert Dale eléggé központi karakter, de ez még változhat. Steven Yeun (Glenn) itt viszont sokkal többet melózott és sokkal rizikósabb dolgokat vállalt be, remélem ha visszatérnek az eredeti cselekménymenetre, akkor megkapja azt amit érdemel. Jimet Andrew Rothenberg , Jacqui-t Jeryl Prescott, Morgant Lennie James, Moralest Juan Gabriel Pareja, Carolt Melissa Suzanne McBride, Ed-et Adam Minarovich keltette életre.

A csapatban még vannak mások is, de ők voltak azok, akiket fontos volt megemlíteni. Az operatőr David Tattersall igazi profi, ahogy elkapta a kihalt városban azt a hangulatot, ami a káoszt és a rettegést bemutatta, egyszerűen mesteri volt, ha még rátértek volna a téli időjárásra és az állandó kétségbeesésre - ahogy a képregényben - akkor lett volna igazán nagy hatása, de így sem kell szégyenkeznie.

Az aláfestést Bear McCreary szerezte és a betétdaloktól eltekintve, amiből igen csak kevés van, volt értelme a zenéjének. Amúgy nem tudom, hogy  tiszteletből-e,  de felhasználta John Murphy egyik szerzeményét is, ami benne volt a 28 nappal később-ben, a Napfény-ben, illetve a Kick-ass-ben is.

John Murphy - Addagio in D Minor -  [audio http://mazur51.files.wordpress.com/2010/12/5-john-murphy-sunshine-adagio-in-d-minor-ost-sunshine.mp3]

A képek magukért beszélnek, nem gyerekműsornak készült, viszont zombirajongóknak kötelező.